Konyv: A feny szuletese


Konyv: A feny szuletese

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 337925269
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 17,64

MAGYARÁZAT:Konyv: A feny szuletese

A Holdat elzavarta. A Napnak ablakot nyitott. Kislány szeméből a rossz álmokat kicsókolta. Az éjszaka rémeit a lepedő réseibe simította. Kávét ivott cukorral. Friss csokoládét tört. Haját megfésülte, arcát megmosta. Ráncokat egyenesített mosollyal. Mosolyt konyv: A feny szuletese könnyekkel. Híreket olvasott, félt, de maradt.

Aranyló tojást ütött fehér tálba, illatokkal csalogatott mindenkit asztalához. Világszép kislányát kézen fogta, törékeny szárnyaira vigyázott. Vágyaival nem bántott. Sétált napsütésben, decemberben és felhőket terelt varázspálcával.

Gondolatban az óceánnál járt, becézte, kérlelte, vigye el a hidegséget és a rossz szavakat. A víz istenéhez könnyű ruhában könyörgött és képzeletben arcához érintette az elmaradt öleléseket. A homokban megfigyelte a lábnyomokat, ahogy elsétáltak a színes házak felé. Magát kitárta és az ég szélén csücsülő felhőre telepedett.

Kilépett és belépett. Maradt és ment. Térben és időben. Tenyerében melengetett megfagyott szíveket, a hideg megégette, nagyon. Anyát vigasztalt, ki gyermekét idő előtt adta át az égnek. Szíveket ragasztott, és szomorú lett az örökre ott maradó repedésektől. Segített álmodni és ébren lenni. Tartani és engedni. Sírhoz ment, gyertyát gyújtott, állt, s már nem kérdezett. Imádkozott, önmagához. Istent kérte, változzon meg, de ő nem felelt csak ölelt. Meleg szobában fotelba ült. Fényűző vacsorára bűneit hívta, bocsánatot kért és megbocsájtott.

Csokis tortát sütött mandulával, végül minden szennyest elmosott. Körmei felszakadtak, annyira kapaszkodott. Örömeit ünneplőbe parancsolta, koszos arcukat megmosta. Feketét engedett konyv: A feny szuletese fehérhez. A lábát arany kalitkából kilógatta, a múltját színes papírba csomagolta. Válaszolt ezer kérdésre, és kételkedett minden válaszban. Ringatott hangjával sötétben tapogatózókat, belemerült történeteikbe.

Bejárt végtelen erdőket, és útja végén gyógyító fűszerekre lelt. Életét szétzúzta, majd összerakta. Ordított fáknak, hempergett a fűben, kacagott csillagszemű gyereknek. Ruháját levette, meztelen bőrét vágyaival festette. Illata vanília, majd égetett cukor. Gyúrt tésztát a szomorúságnak. Málnakrémet kevert a szerelemnek. Boldogságot keresett. Írt és élt titkos életet. Mandula roppant, fáradt lelke ízek közé zuhant. Elesett, felállt. Szoknyáját leporolta. Ebédet főzött. Ruhát vasalt.

Kívánságait egyenként fonta az anyag szálai közé. Sugdosott gyengéd áldásokat az ingeknek, óvjanak, védjenek. Nappal "konyv: A feny szuletese" lett. Éjszaka önmagáé. Betűk és hangok a szeretői. Dobozokba csomagolt barátságot, tiszteletet, bizalmat, és a szent pillanatok hajába szalagot kötött.

Emlékezett rájuk, kik elmentek, bejárta az utcákat velük. Sétáltak virágos ablakok alatt, poros házak árnyékában, kézen fogva fényekkel, árnyakkal. Látta a poklot, nem mindig hitte a mennyországot. Belekortyolt a tengerbe és fázott a sivatagban. Nyugalmat nem lelő álmokat szelídített. Békét várt és néha kapott. Végül egy pillanatra megállt. Áldást kívánt mindannyiunknak. Szentséget a konyv: A feny szuletese. Az asztalt megterítette.

A haját hátra simította. A virágokat vázába tette. A nyugtalanságot megnyugtatta. Az angyaloknak ajtót nyitott. Összeérintette tenyerét. Mindenki nyelvén imádkozott. Szeretteit karjában ringatta. A távol lévőket csukott szemmel asztalához hívta. Csillagokat szórt. Amikor még igazi kislány volt, nem felnőtt testbe zárt, mint most, mindig úgy látta, hogy ebben az időszakban a felhőket széttereli az égen egy kéz, vagy még inkább, csillogó varázspálca.

A bujkáló csillagok megrázzák magukat és a lyukon keresztül színes fényeket öntenek az emberekre. A fényecskék a fenyőfa ágaira ugrálnak, és ettől mindenki jókedvű lesz. Valahogy így képzelte. Igazából még mindig így képzeli. Talán ilyenkor valóban áldás van a Földön, közelebb kerül a fény és átfesti a szürkeséget. A puha havat koszos csizmával mocskoló sötétség visszahúzódik a kövek alá, s mi együtt várjuk, míg ideér a Fény.

Egészen közel hozzánk. Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható.

Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg.

Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk.

Az emberek világra hozhatják a fényt saját lelkükben. Képesek rá, mert a fény alapelve először testesült meg egy emberi lényben. Ily módon a téli napforduló ünnepe Krisztus ünnepével szükségszerűen egybefonódott. A korábbi fejlődési korszakok teljes jelentőségét Krisztus születési ünnepének a téli napforduló ünnepének idejére időzítése határozza meg.

A bölcsesség és konyv: A feny szuletese fény elsőként kívülről jelent meg az emberek számára, de most, a krisztusi esemény óta, a fénynek az emberek szívében kell felgyulladnia. Magának Krisztusnak kell megszületnie az emberekben.

Ebből az okból kellett az egyszerre misztikus és történelmi ténynek, Palesztínai Eseménynek megtörténnie. Így egy olyan történelmi eseménnyel és nagy misztériummal állunk szembe, amelyet kevéssé értünk. A Palesztínában történt esemény szó szoros értelmében úgy történt, ahogy Szent János Evangéliuma leírja és emellett misztikus tény is.

Ha másféleképpen fogjuk fel ezt az eseményt, akkor könnyen tévedhetünk. Ám ha helyes módon értelmezzük, akkor azt is megérthetjük, hogy miért ettől a pillanattól kezdve Istenre személyiségként és Háromságként, melyeket korábban egymástól különállónak tekintettek, azokat ma a három Isteni Személy alakjában értelmezik. Azzal, hogy ma Krisztus személlyé vált, bebizonyosodott, hogy Isten felfedezhető az emberben.

Ő volt az első ember a földön, akiben Isten lakozott, mely ily módon az emberiség örök és elpusztíthatatlan eszméjévé vált. Termékek Menü. Katt rá a felnagyításhoz. Rudolf Konyv: A feny szuletese A fény születése — A Karácsony szimbólumai. Kosárba rakom. Leírás és Paraméterek. Kívánságlistára teszem.