Konyv: A felho, amelyrol nem tudott az eg


Konyv: A felho, amelyrol nem tudott az eg

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 609362979
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,25

MAGYARÁZAT:Konyv: A felho, amelyrol nem tudott az eg

Van ebben a költészetben egy titokzatos paradoxon: egyfelől ott érezni minden versben a legélesebb figyelmet bármire, ami trendi, naprakész és mai, másfelől viszont fájó nosztalgiát minden iránt, ami elmúlt, ami hagyomány, ami tegnapi — de még az egy perccel ezelőtti iránt is.

Talán ennek az ellentétnek a finom feszültségébe sajdul bele az olvasó szíve. Poós Zoltán új verseskönyve tele van ilyen sajdításokkal. Mert ott van egy libikóka? Úgy ötven kiló. Csak a föld marad ugyanaz. Kemény István. A borító elsőre megvett, ahogy a cím is egyébként. Mert hogy jók, ehhez nem férhet semmi kétség: erős atmoszférát teremt, szinte kisujjból rázza a sokkoló képeket és a gördülékeny formákat, pillanatig sem érezni rajta a görcsös erőlködést, ha még jobban ismerném a költeményeit, akár igazi profinak is mondanám, akármennyire is ódzkodom a nagy szavakkal való dobálózástól….

Nagyon tud valamit, az biztos. Egyelőre nem jöttem rá a receptben lévő extra fűszerre, de kapiskálom és ízlik. Ahogy egyik költemény szereplője, narrátora, helyszíne, eseménye sem lennék szívesen, nekem konyv: A felho nincs elég erős lélekjelenlétem, azt viszont mindenképpen elismerem, hogy kellemes meglepetés másképpen "pozitív csalódás" volt őt erről az oldaláról is megismerni. Ezek a versek megragadtak bennem és nem engednek ebből a ragaszkodásból.

Két nap alatt kétszer olvastam el őket. Van, amit egymás után többször. Volt, amit a gyönyörűség, volt, amit a gyomorba vágás okán. Többféle emlékezés van a sorok között. Többféle magány. Van benne kísérlet a megbékélésre, ami az idő árján amelyrol nem tudott az eg rojtos szélű pillanatok téglalap formába tömörítésére irányul. Vannak benne hidak. De végig ott az erdő is, a csillogó szemű vadakkal, amik nem tűrik kertjeink szabályait, pedig velünk élnek ott, ahol a kerítések elválasztják metszett fáinkat az avarillattól mindörökre.

Rég nem merültem el így, mint ezekben a versekben, hogy közben megszűnt az idő. Van benne három szó, amiért szerintem kár volt Hát, én nem szerettem meg egyet sem. Nem konyv: A felho, mintha nem lennének gondosan kimunkáltak, ne lenne meg az atmoszférateremtő erejük. Temető, rozsda, rák, kibelezett táj. Ideális olvasmány depressziósoknak novemberben, kijárási tilalom idején. Több vers megjelent már korábban más kötetben, de több új is található benne. A kötetet a battonyai olajfúrásnál ben történt gázkitörés fotói tagolják linkamik egyrészt Poós Zoltán helyi kötődését mutatják, másrészt a hirtelen tragédiákat és az abból való felépülést érzékeltetik.

Sok személyes téma megjelenik a versekben, nagyon hangsúlyos az apa elvesztése, a gyász — számomra ez volt a legjelentősebb része a kötetnek. De olvashatunk történelmi eseményekről — személyekről gondolatokat, bizonytalanságról — kellemetlen hangulatokról, gyerekkori helyszínekről, emlékekről. Kompakt kötet, könnyen olvasható versekkel, érdemes szerintem ezzel kezdeni az ismerkedést a szerző életművével!

Aki egyszer megszeretett egy Poós Zoltán-verset, az az összeset szeretni fogja. Kezdi az elemző kritikus véleményezés. Azon a napon szétvált a sűrű és a híg, a tiszta és az új. Azóta tudja az ember, hogyan rétegződik egymásra a régi és az új hó, a régi és az új bűn.

Sosem láttál szarvast azon konyv: A felho gyepen, de egyszer csak kidugta fejét a száraz fűből. Szinte tél volt, már kifáradt a táj. Minden olyan megfontolt lett, hogy azt hitted, kihunytak a véletlenek. A vizek már fél ötkor sötétek, és hajnalig ugyanazt tükrözik.

Tél szunnyad a gyökerekben. Felettük a táj, mely a halandót övezi. A gyökerek a táj láthatatlan részei. A szél csak ott fúj, ahol a fák állnak. És ott egy szarvas is. Tudja, hogy másnap karambolozol. Pár nap múlva letöltötted a képet. Ezeket láttad a szarvas szemében : a tenger otthonos hullámverését, az ösvény repedéseinek pompáját, majd a rádió leadjét.

Aztán a semmiből feltűnő terepjáró kristályszerű lámpafényét, és még valami üzenetet is : Aki hozzáér a végtelenhez az minden porszemen osztozik az égiekkel. Ahol az erdő kezdődik, az már a teljes zűrzavar. A határ menti házak kapuin fokhagymafüzérek lógnak, mintha csak szuvenírként raknák ki az átutazóknak.

A benzinturisták tudják, hogy a farkasok az erdőn túl felegyenesednek. Tudják, hogy a kitett süteményekért, fogadalmi ajándékokért medvék mennek cammogva a faluba. Hallották, hogy a gyereksírra tett kis karácsonyfa szaloncukorkáit valaki megette, és hogy egész nap sírt a templomszolga. Azt is sejtik, ki lakmározott belőle, de még nem tudhatják, hogy tíz év múlva, mikor az autója tankját hegeszti az a torkos ifjú, berobban a szikra, és meghal, majd apja bánatában fél év múlva felgyújtja magát.

Egy farkas vonyít a temető melletti káposztásban, mert csapda kapta "amelyrol nem tudott az eg" a bal hátsó lábát, mikor otthagyta a falut. Jóllakva beosont egy asszonyhoz, aki éppen tésztát szűrt. Messze érzik a farkas ürülék bűze, konyv: A felho, hó és makkhéj pörög le.

Mert minden bokorban ott lapul egy tégla, egy éles eszköz. Vagy egy tüske, mellyel megkarcolhatják a világot. Csak mosolygott, mint a hős, aki tettében kifárad. Pedig ő csak a menedékét kereste, csak túl akarta élni, amit nem lehetett.

De ahol megjelenik a veszély, mint az autók változó erejű fényszórói, ott felmagasodik a menedék is. Akinek élénk a képzelete, maga elé idézhet egy-egy boldog pillanatot, és ha éppen itt áll mellettem, és az útvesztőkbe kémlel, nem lát mást, csak kupoláról kupolára szálló galambokat. De az épület nem templom, hanem bérház, tele elunt dolgokkal.

Fotóval, rajta a folyóval, a szentképpel, melyen angyal vigyáz a parton álló gyerekekre. Akinek élénk a képzelete, látja, hogy a fiú fuldoklik a vízben, de az angyal kimenti őt. Harmat kenődik a kézre. Előkerül az angyalos kép. De most enni kell. Ha nem eszel, elfogy a paprikás. És éhen maradsz. Eszik a pap, a amelyrol nem tudott az eg, és eszik a szomszéd kamasz is a mutterral. Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra.

Tudja, hogy elég a rablóulti, a lábtenisz és a kerítés vasnyársára húzott sörösdoboz. Bármi, ami kiindulópont lehet. A szoba változatlan marad mindaddig, míg meg nem semmisül. A bútorok, a képek, de még a festés is csak rátelepszik a padlóra, a falakra. Itt nem érintheted meg ujjheggyel a jövőt. Az ablakon túl olyan gyorsan változik a táj, hogy a jövő nem tud mit kezdeni a tempóval. Ha elhagyod, visszanyeri nyugalmát a szoba. Nem szereti a látogatókat, ingerlékeny lesz, ahogy a föld is ingerültebb az erdők közelében.

A szobát az éjjel vékony héja veszi körül, míg a tetőn az esőcseppek adják egymásnak tovább a hajnalt, hogy majd véget érjen a hiedelmek vonulása. Mire eljön a reggel, a szél már összekuszálta az alvók fejében a gondolatokat, de semmi baj, a napfényben felejteni kezd mindenki.

Még a szoba is. Ha kocsit mosol, először engedd tele meleg vízzel a piros felmosó vödröt! Tegyél a vízbe sampont, annyit, amennyit a hajadra is kennél. Kergesd el a kocsi mellől a macskákat. Ha visszamerészkednek, slaggal lepd meg őket.

Ezután már a háztetőről leselkednek, mint Lukrécia és Szerénke. Az orgona és a sampon illata elkeveredik a vizes macskaszar szagával. Kááároly bácsi, nem mi voltunk! Benn készül az ebéd, kinn, a vízpermeten át a konyha sziluettjét látod. Ha lemostad szivaccsal a kasznit, és a slaggal is lepermetezted az autót. A kocsi tetején azonban mindig van egy rész, amit soha nem érsz el.

Ami mindig piszkos marad. A Reggel utcát a Napsugár, a Remény és Viola utca fogja közre. A Reggel utcában csontvázat találtak egy elbontott épületrész alatt. Minden elhagyatott.

Tovább olvasom. Aki egyszer megszeretett egy Poós Zoltán-verset, az az összeset szeretni fogja. Van ebben a költészetben egy titokzatos paradoxon: egyfelől ott érezni minden versben a legélesebb figyelmet bármire, ami trendi, naprakész és mai, másfelől viszont fájó nosztalgiát minden iránt, ami elmúlt, ami hagyomány, ami tegnapi — de még az egy perccel ezelőtti iránt is.

Talán ennek az ellentétnek a finom feszültségébe sajdul bele az olvasó szíve. Poós Zoltán új verseskönyve tele van ilyen sajdításokkal. Mert ott van egy libikóka? Úgy ötven kiló. Csak a "amelyrol nem tudott az eg" marad ugyanaz. Kemény István. Felborul a kórház állványos hamutartója, szélvédőbe csapódik a fagyott göröngy, a vonat hamarabb fut be az állomásra, mint a vonatfütty. Gyerek téved el a kertek alatt.

Varjak sóhajtoznak, amikor körbekerüli a derítőt. Poós Zoltán ben született Battonyán. Író, költő, kulturális újságíró. A dolgozat Idomított terület Barokk fizika Króm Felkészülés kedvenc mondatomra Milyen mezben, milyen mezőn Szivárvány Nagyáruház Az alkony fokozataiA szív határai Táskarádió Képzeld magad az én helyembe Állami Áruház Étvágy az imákra Tovább a szerző oldalára.

Tovább olvasom Poós Zoltán A felhő, amelyről nem tudott az ég. Rendelhető, raktáron Szállítási idő munkanap. Kategória: Irodalom. Konyv: A felho szerző további könyvei. Poós Zoltán, Étvágy az imákra Betöltés Az Étvágy az imákra című regény különös utazásra hívja olvasóját, aki bejárhatja a rendszerváltás Magyarországát. Kádár János temetésének napján, Poós Zoltán, Képzeld magad az én helyembe Betöltés Poós Zoltán új verseit találjuk ebben a szobában, azaz kötetben, és sok áthangszerelt régi szövegét is.

Bár a szerző az Poós Zoltán Poós Zoltán ben született Battonyán. Kötetei: A dolgozat Idomított terület Barokk fizika Króm Felkészülés kedvenc mondatomra Milyen mezben, milyen mezőn Szivárvány Nagyáruház Az alkony fokozataiA szív határai Táskarádió Képzeld magad az én helyembe Állami Áruház Étvágy az imákra A szerkesztő ajánlja.

Kosár A kosarad üres. Tovább vásárolok.