Konyv: A mesterseg titkaibol


Konyv: A mesterseg titkaibol

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 791525626
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,75

MAGYARÁZAT:Konyv: A mesterseg titkaibol

Az volt a céljuk, hogy az emberével ekvivalens, azaz egyenértékű intelligenciát hozzanak létre. Ha például bemész egy csetszobába, ne tudd megmondani, hogy emberrel vagy géppel beszélgetsz. Ez volt az ún. Turing-tesztamelynek feltalálójáról, Alan Turing brit matematikusról pár évvel ezelőtt filmet is készítettek Kódjátszma konyv: A mesterseg titkaibol, Benedict Cumberbatch főszereplésével.

Míg a technológiai újítások sok tekintetben megkönnyítették az életünket, addig manapság soha nem látott mértékű politikai és reklámipari manipulációnak vagyunk kitéve, miközben azok a közösségi platformok, amelyek az összekapcsolódást ígérik, a társadalmi párbeszéd elsorvasztásával inkább szétválasztanak minket. Ezt felismerve vannak, akik szerint vissza kéne mennünk a tervezőasztalhoz, újra kéne gondolni a definícióinkat, hogy legyen víziónk arról, mit is akarunk a mesterséges intelligenciától.

Közéjük tartozik dr. Ahogy a nevében is benne van, az intézet azon dolgozik, hogy az általunk választott MI-megoldások kevésbé mesterséges, sokkal inkább kiterjesztett intelligenciák legyenek. Ne szörnyek, hanem segítők, társak, barátok. Azaz egy olyan fenntartható, humanista jövőkép szolgálatában álljanak, amely a digitális állampolgárságot és a demokráciát erősíti. Ezt persze csak akkor tudjuk elérni, ha minél többen tájékozottak vagyunk.

Ebben segíthet a Mesterség és intelligencia című új könyv, amely konkrét keretrendszert is ajánl a megvalósításhoz. Interjú az egyik szerzővel, dr. Tilesch Györggyel. Az apokalipszis vagy a dicsőséges jövő — általában ez a két szélsőséges forgatókönyv merül fel a mesterséges intelligencia kapcsán, átmenet semmi.

Mi ennek az oka? Hollywood, a média és a sci-fi irodalom. Azt hiszem, ez a három bűntárs van. Egyszerűen ezek tudják a képzeletünket megtermékenyíteni. Amúgy is apokaliptikus fajta vagyunk, szeretjük a végítélet-szcenáriókat. Már az ókori görögöknél is volt példa arra, hogy így próbálták megragadni a mesterséges intelligenciát, a modern szórakoztatóipar pedig maximálisan kihasználja ezt a beállítódást.

Ennek viszont megvan az a veszélye, hogy teljesen elvonja a figyelmünket a jelenről és azokról a nagy civilizációs döntésekről, amelyek előtt állunk. Hiszen hiába van velünk az MI már 60 éve, csak az elmúlt pár évben következett be egyfajta ősrobbanás benne. Ma már robusztus rendszerek vannak jelen a gazdaságban, a politikumban, a kormányzatoknál, mindenhol, amiknek az erejére nem igazán vagyunk felkészülve.

Így viszont a döntés jogát adjuk ki túl korán a kezünkből. A jövőre függesztjük a tekintetünket, holott a jelenben kellene cselekednünk. A könyv egyik fontos állítása is az, hogy az MI-technológia már jelen van, és nagymértékben meghatározza a mindennapjainkat. Mi az, amire most reálisan képes, és mi az, amire nem? Azért nehéz tisztán látni ebben, mert manapság a mesterséges intelligencia alapvetően marketingkategória.

Egy olyan ernyőfogalom, ami alá az egyszerűség kedvéért bepakoltunk vagy két tucat technológiát, hogy könnyebb legyen kommunikálni. Ha megkérdezed az MI-kutatással foglalkozó tudósokat, valószínűleg több mint 50 százalékuk azt mondaná, hogy az, amit most MI-nek hívunk, még nem az. Ez egy definíciós kérdés, hogy hol húzzuk meg az intelligencia határait. Szerintem abban a pillanatban vagyunk, hogy nagyon szofisztikált adatrendszereink vannak, amelyek konyv: A mesterseg titkaibol öntanulási vagy önfejlesztési képességgel is rendelkeznek, kezd kibontakozni egyfajta autonómia.

Ennek a skálának a végén olyan elérhetetlen távolságok vannak, mint az emberi bőrhöz hasonló tapintású android robotok, vagy az Isten hangján megszólaló asszisztensprogramok. A folyamat vége az emberi tudat leképezése vagy túlszárnyalása lesz, de konyv: A mesterseg titkaibol eléggé szkeptikus vagyok, hogy meddig fogunk eljutni ebben az utazásban. A lényeg, hogy az életünket már most robusztus rendszerek határozzák meg: adatalapú, egyre önállóbb és manipulatívabb technológiák.

Ehhez képest a harmadik gyakori reakció éppen a reakció látszólagos hiánya. Ahogy ti is írjátok, történelmi fordulópont előtt áll az emberiség, a mesterséges intelligenciáról mégsem hallani sokat a közbeszédben, legalábbis itthon. Ez elég összetett kérdés.

Évtizedek óta tart az ipar által digitális transzformációnak nevezett jelenség, ami ún. Ezzel szemben az MI egy exponenciális folyamat, amelyben a növekedés ugrásszerű, a mértéke arányos a mennyiség nagyságával. Az emberi agy úgy van felépítve, hogy az exponencialitást nem igazán képes kezelni.

Ilyenkor rögtön belépnek az agyi defenziókés tagadni kezdünk. Ez az egyik része. A másik az újításoknak való zsigeri ellenállás. Ezt még olyan szervezeteknél is tapasztaltam világszerte, amelyek technológiai vagy adatközpontú cégekként határozták meg magukat, tehát ebből éltek. Csak a társadalom kis része az, amelyik előnyként fogja fel a digitális transzformációt, ráül az elejére, és elkezd rajta utazni, mint egy varázsszőnyegen.

A társadalom többsége hezitál. Azért is, mert nem kapott megfelelő képzést ahhoz, hogy ezeket az eszközöket jól használja. Rá lett kényszerítve, hogy használja, de nem tanulta meg, hogyan tudja jól használni. Az MI nemcsak hogy exponenciális, ráadásul obskúrus fogalom is, tehát komoly mennyiségű szakkifejezésen kell átrágni magad, hogy a szak értője lehess.

Ezért sokan inkább elfogadják az utópisztikus vagy disztópikus végletet, kialakítanak egy sarkos véleményt, és ehhez tartják magukat. Ez viszont nem vezet semmi jóra, mert pont a döntésa belátás, a bölcsesség lehetőségeit korlátozza. Pedig most jött el a kor, hogy a technológiát illetően filozófusokká váljunk, annak legfelelősségteljesebb definíciója szerint.

Erre az interjúra készülve tudtam meg, hogy Magyarországnak szeptembere óta létezik hivatalos MI-stratégiája. Mit lehet elmondani a hazai helyzetről? Pozitívumként említhető, hogy a stratégia folyományaként Magyarországon is elkezdték "konyv: A mesterseg titkaibol" társadalmi MI-programot. Ha jól tudom, ez egy pár órás belépő online képzés, amely egy teszt elvégzésével zárul. A finnek — akiket én pozitív példának tartok ebben —, ezt úgy csinálják, hogy vették a társadalom 1 százalékát, 50 ezer embert, akiknek a megoszlása az országra nézve reprezentatív.

Van köztük gyerek, nyugdíjas, felső vezető, autószerelő stb. Az az igazság, hogy sok ilyen programra lesz szükség, hogy az emberek legalább egy általános képet kialakíthassanak a mesterséges intelligenciáról, ne legyenek teljesen megvezetve. És persze az átképzéseket sokkal szofisztikáltabban és robusztusabban kell csinálni ahhoz, hogy mindenki meglelje a helyét egy MI-világrendben. Én hiszek abban, hogy átképző programokkal lehet a túlélést és a prosperálást biztosítani egy olyan időszakban, amikor az MI gyökeresen átalakítja a munka világát, és várhatóan sok százmillió ember fogja elveszíteni az állását.

Ezeken a képzéseken dolgozom a világban sok kormánnyal, köztük az amerikaival is. Az embernek sokszor az az érzése, hogy az MI-t érintő kérdések olyan nagyhatalmi szinteken dőlnek el, amire hétköznapi emberként nincs befolyásunk. Mi az, amit mi is megtehetünk azért, hogy a pozitív kimenetek valósuljanak meg? A mesterséges intelligenciával kapcsolatban sajnos még nincs semmiféle társadalmi mozgalom a világban, pedig már nagyon kéne: ki kellene kényszeríteni a döntéshozókból, hogy egyes kérdésekben válaszokat kapjunk.

Fontos, hogy kritikusan használjuk ezeket a technológiákat, konyv: A mesterseg titkaibol meg, hogy mit tudnak, és mit nem, vértezzük fel az elménket a manipuláció ellen. Talán ez az, amitől én is a legjobban félek: az MI manipulatív képessége, hogy egy politikai, marketingeszköz lesz, hiszen úgy tud bemászni a bőrünk alá, hogy észre sem vesszük, mikor tűnt el a szabad akaratunk.

Könnyen meglehet, hogy egy-két éven belül teljesen a Google Asszisztensed fogja dominálni az életed a folyamatos nudge-aival, figyelmeztetéseivel, hogy ezt és ezt csináld. Az pedig, hogy hova akar majd elirányítani, jórészt reklámalapú lesz. Pár hete jött ki az Európai Bizottság első MI szabályozási keretrendszere is, ami nagyon érdekes újdonságokat tartalmaz.

Ők a kockázati oldalról közelítenek, és a tiltott MI kategóriában a manipulatív MI-t jelölték meg az első helyen. Persze arról, hogy mi számít majd manipulatívnak, még sokat fogunk vitatkozni, mindenesetre ez értékalapon jó iránynak tűnik. Ezenkívül szerintem a tájékozódás, az egymással való beszélgetés képessége az, ami most nagyon hiányzik a világból.

Gyorsan köteleződünk el a végletek mellett, jó-rossz, fekete-fehér, holott minimum ott kéne kezdeni, hogy baráti sörözéseken is téma legyen a mesterséges intelligencia. A veszélyeken túl elképesztő lehetőségeket is magában hordoz az MI.

Számos felhasználási területbe nyújt bepillantást a könyv az önvezető járművektől kezdve az oktatáson vagy az egészségügyön át egészen a divatiparig. Az elmúlt pár év pont azt mutatta be, hogy ha nincs az MI mögött társadalmi vízió, nem szedjük össze, mi mindenre lehet használni jó ügyek érdekébenakkor azok fognak fölényt szerezni, akik gyorsan rájöttek, hogy lehet ebből disztópiát, például megfigyelési államot építeni.

A közjó szempontjából érdekes adat például, hogy az ENSZ fenntartható fejlődésre vonatkozó céljai és az MI-technológiák lehetőségei között százalékos átfedést találtak a kutatások. Vagy van egy másik kategória is, amit én szeretek használni, a közérdekű MI. Ez arról szól, hogy az MI hogyan lehet a társadalomszervezés, az állampolgári boldogság fokozásának eszköze.

Már primitívebb csetbotokkal el lehet érni például, hogy az ügyfélszolgálati idő lerövidüljön. Beküldesz egy kérvényt, és két másodperc múlva üzenetet is kapsz a jóváhagyásról. Nagyon sokan használják klímavédelemre is az MI-t, hiszen mikroszintre le tudja vinni a karbonkibocsátási előrejelzéseket.

További fontos téma az egészségügyi felhasználhatóság. A pandémia alatt is bebizonyosodott, hogy az adattudatosság mekkora mértékben járul hozzá a vakcina és a gyógyszerek fejlesztéséhez, a járvány terjedésének megfékezéséhez. Az én telefonomon is van például egy app, amit Kalifornia állam fejlesztett.

Bluetooth-t kell bekapcsolni hozzá, és ha olyan emberrel voltam kapcsolatban, aki később covidos lett, akkor elkezd az alkalmazás riasztani, hogy menjek tesztelni. De hatalmas lehetőségeket látok az oktatásban.

Az MI egyrészt segíthet abban, hogy a világ legtávolabbi sarkaiba is eljuttassuk a legmagasabb szintű oktatási anyagokat, másrészt lehetővé teszi a személyre szabott tanítási-tanulási folyamatot. Mindenki úgy sajátíthat el ismereteket, készségeket, ahogy neki a legjobb.

Bár kicsit ellentmondásos terület, én csomó fantáziát látok az idősgondozásban is. Konyv: A mesterseg titkaibol az az ország, amely abba az irányba konyv: A mesterseg titkaibol a robotika fejlesztését, hogy a robotok legyenek az idős emberek partnerei.

Idővel talán nemcsak gyógyszereket tudnak majd adni, hanem az érzelmek emulálásával utánzásával igazi beszélgetőpartnerekké válnak. Nehéz lesz nem emberként kezelni azokat a robotokat, akik beszélnek is hozzánk, hiszen még a robotporszívóra is a legtöbben egyfajta élőlényként tekintünk, például nevet adunk neki. Milyen veszélyei vannak az antropomorfizációnak? Arra is vannak pszichológiai kutatások, hogy ha egy robot túlságosan embernek néz ki és emberként viselkedik, konyv: A mesterseg titkaibol taszító.

Mivel a humanoid robotok zsigeri irtózást válthatnak ki belőlünk, lehet, hogy azoknak a gépeknek lesz több esélye, akik csak bizonyos részeit emulálják az embernek: például konyv: A mesterseg titkaibol hangon szólnak, de nem néznek ki embernek.

Gyermekkönyv-divatok jönnek, gyermekkönyv-divatok mennek, de a klasszikus tündérmesék mindig velünk maradnak. És ez így is van jól. Mert a klasszikus tündérmesék [1] bizonyára tudnak valamit. Valami nagyon fontosat. Ha nem így volna, régen elfelejtődtek volna ezek a viszonylag egyszerű történetek. Azt gondolom, hogy a varázsmese struktúrája nagyon leegyszerűsítve Propp eredményeitha a kapcsolóelemektől, a háromszoros ismétlésektől és a néha önállónak tűnő kiinduló helyzettől eltekintünk, akkor összesen hét mesemozzanatból áll.

Ehhez jönnek még a mesekezdő és -záró formulák. A mesemozzanatokhoz egy-egy mesei funkció egy-egy szereplő valamilyen meghatározott tartalmú cselekvése tartozik. Ha megvizsgáljuk ezeknek a mozzanatoknak és funkcióknak a jelentését, talán közelebb juthatunk a titokhoz. A mesekezdő formulák olyan toposzok, amelyeknek az a dolguk, hogy jelezzék, a hétköznapi világból most egy másik, azzal korántsem mindenben azonos világba lépünk.

Időben a távoli múltba, térben a messzeségbe tolják. A varázsmesék többek között ebben különböznek a mítoszoktól, amelyek mindig a számunkra már elérhetetlen kezdetről szólnak. Az átlépésre viszont múlhatatlan szükség van. Mert míg a mitikus kor embere számára a mítosz a jelenvaló valóság, a jelentéssel bíró, igazi élet, amelyhez képest a hétköznapok eseményei jelentéktelenek, csak halk visszhangjai, afféle ráutaló jelei a másiknak.

Ezzel szemben a varázsmese hallgatója számára a hétköznapi világ a jelenvaló, az igazi élet, ahonnan csak különleges alkalmakkor, rövid időre lehet kilépni. Míg tehát a mitikus kor embere benne él a mítoszban, életében állandóan jelen van a szent, állandóan hat életére, addig a későbbi korok embere már csak különleges alkalmakkor érintkezik ezzel a megszentelt világgal.

Ez az, amit a szakrális kommunikáció kifejezéssel szokás emlegetni. Ezt a fogalmat a mesével, mesemondással kapcsolatban Bódis Zoltán így határozza meg:. A szakrális kommunikáció a kommunikáció speciális formája, ahol a hagyományos értelemben vett kommunikációs modell egyes elemei átalakulnak.

A beszélő és a hallgató szimmetrikus és variabilis kapcsolata helyett a szakrális kommunikációban inkább egy aszimmetrikus egységről beszélhetünk, ahol is a beszélő látszólag az aktívabb fél, a hallgató passzív, vagy nem a beszélővel azonos módon van jelen a kommunikációs folyamatban. A szülők és egyéb gondviselők hatása a legjelentősebb; fontosságban ezután következik a gyermeknek megfelelő módon átadott kulturális örökség. A kicsiny gyermekhez ezt a tudást az irodalom közvetíti legjobban.

Talán elég, ha most csak a Tolkien-kultuszra, A gyűrűk ura című regényre és a belőle készült filmre, George Lucas egyre bővülő jó-rossz regényfolytatásokkal kibővített filmsorozatára, a Csillagok háborújá ra vagy J. Rowling Harry Potter -regényfolyamára, és a belőle készült filmekre utalok. De ma már kezdünk rájönni, hogy a képzeletbeli világok éppúgy alkotórészei az emberi létnek, mint a nappali élmények. A meséből hamar megtanulja a gyermek, hogy ami volt, az már nincs, hogy ami van, az nem volt.

A kiinduló helyzet tel kell tehát kezdenünk a tündérmese szerkezetének vizsgálatát. Ez a klasszikus tündérmesék esetében legtöbbször egy, a középkori paraszti világ törvényei szerint működő világot idéz fel, melyben a királyok, a királyfiak, a királykisasszonyok is valójában csak gazdagságukban, rangjukban különböznek a hétköznapi falusi világ alakjaitól. Még el sem kezdődik maga a történet, de már itt megjelenhetnek olyan problémák, amelyeknek az érvényessége konyv: A mesterseg titkaibol jön, és messze tovább tart, mint az a középkori falusi világ, melynek a mesék voltak legfőbb "konyv: A mesterseg titkaibol" kifejeződései.

Példának kettőt emelnék ki ezek közül. Az egyik a gyermektelenség, a másik a rang, a vagyon öröklésének problémája. Sok-sok jól ismert mese kezdődik azzal, hogy egy házaspárnak mindene megvan, mégis boldogtalanok, mert nem született gyermekük:. A Szamaracska című pedig így:. A királyné éjjel-nappal siránkozott emiatt, azt mondogatta:»Mint a parlag, olyan vagyok, semmi sem terem rajtam.

Ennek a királynak annyi országa volt, hogy maga sem tudta, hány. Nem is ismerte valamennyi országát; azt hitte, ahány ország csak van a világon, az mind az övé, hogy nincs is rajta kívül király. De hiába volt Salamon királynak az a rengeteg sok országa, nem talált abban semmi örömet, mert nem volt fia, sem leánya.

A Gyöngyharmat János pedig így:. Volt egyszer a világon egy királyasszony. Annak a királyasszonynak nem konyv: A mesterseg titkaibol gyereke, pedig nagyon szeretett volna. Amit csak lehetett mindent megtett, de csak nem született neki.

A példák szaporíthatók. De talán ennyi is elég egyértelműen mutatja, milyen fontos, ma is érvényes üzenete lehet már a tündérmesék kiinduló helyzetének is. Ha egy uralkodónak vagy egy szegény embernek nincs gyermeke, a »birodalom romlásnak indul, felbomlik a rend, az apai és anyai funkciót nem gyakorló házaspár fokozatosan elveszíti uralmát saját élete fölött, egészségi állapotuk és önbecsülésük is fokozatosan romlik.

Igen, gyerek nélkül nincs igazi boldogság. Kár, hogy a mai felnőttek kevéssé okulnak a mesékből. Viszont a mai gyerekek megtudhatják belőle, hogy ők milyen fontosak, milyen értékesek a szüleik számára. Ez pedig erősítheti önbizalmukat, magyarázhatja számukra szüleik talán túlzott aggódását, szóval élhetőbbé teheti a világot számukra. A másik kezdő mozzanat, amit említettem, az öröklés jogának kérdése.

Ez a probléma a jog szerinti örököst vagy az alkalmasat kell választani visszatérően jelen van már a Bibliában is például Jákob és Ézsau történetében. Konyv: A mesterseg titkaibol Mirkó konyv: A mesterseg titkaibol mesemondója így hozza ezt szóba:. A másik terád nevet. Mindig tudtam én, hogy te királynak való vagy.

Csak hát ők az elsők, nem tehetlek királlyá. A síró-nevető szemű király mesekezdet MNK mindig bátorságpróbát is tartalmaz, és útnak indítás lesz a következménye. Egyik eszével azt gondolta, hogy a legidősebbre hagyja, mert azt konyv: A mesterseg titkaibol illeti meg igazság szerint; másik eszével meg azt, hogy a legkisebbre, Rózsa királyfira hagyja, mert hát az volt a legkedvesebb fia.

Azután pedig azt gondolta, hogy ez sem igazság, az sem igazság, hagyja a középsőre. Ez a nehéz helyzet sem múlt el a falusi társadalommal. Itt kell utalnom arra, amit a pszichológia a középsőgyerek-problémának nevez. Van az elsőszülött, aki ezért előnyben van a többiekkel szemben. Ő nemcsak az elsőnek járó örömet élhette meg, de egy darabig egyetlen is volt.

A legkisebb pedig azért kivételezett, mert a kicsit, a gyengét óvni kell, míg a nagyobbaknak már meg kell tudni állni a saját lábukon. Szegény középső csak második lehetett, és kisebb is csak addig, míg a harmadik meg nem született. Nem véletlen, hogy középső fia a mesebeli királynak is csak utoljára jut eszébe. Hogy a probléma mennyire élő, azt bizonyítja Salinger Zabhegyző je is, ahol a főhős, Holden Caulfield keresi önmagát, a maga helyét bátyja DB és kicsi húga, Phoebe között a családban és a világban.

Valami olyasmi történik, vagy valami olyasmire derül fény, ami szinte konyv: A mesterseg titkaibol megbillenti a kiinduló helyzet egyensúlyát. Itt is két jellegzetes mesemotívumot mutatok: az egyik, amikor valamilyen bajt, gondot csak egy különleges tárgy megszerzésével, esetleg valamilyen különleges feladat megoldásával lehet orvosolni. A másik, amikor a szegénység vagy valamilyen rendkívüli esemény kényszerít ki elmozdulást a kiinduló állapottól.

Ezért indítja valaki útnak a hőst. Az elsőre jó példa a Szalonnafa című mese, amely nyilvánvaló rokona, furcsa, kicsit játékos, hitetlen-önironikus kifordítása az aranyalmafákról Árgirus típus MNK szóló mesemotívumnak:. No, hanem nem sok örömét látta. Hiába állított melléje minden istenadta éjen egy regiment strázsát, konyv: A mesterseg titkaibol csak ellopták a szalonnát róla.

Azt mondja egyszer a fiainak:. Nagyon hasonló a Ráadó és Anyicska című mese indítása. A bátorságpróba után azt mondja legkisebb fiának a megvakult király:. A szegénység sokféleképpen lehet kényszerítő erő. Legdurvábban azokban a mesékben jelenik meg, ahol a mostohaanya a szegénységre hivatkozva akarja elpusztítani vagy elpusztíttatni mostohagyermekeit. A típus névadójában ez a mesemozzanat így jelenik meg:. Nemigen volt mit aprítaniuk a tejbe, s egyszer, amikor nagy lett a drágaság az országban, a favágó a mindennapi kenyérre valót sem tudta megkeresni.

Nem fognak hazatalálni, s így megszabadulunk tőlük. Hasonló indítása van Az őzike vagy a Szép Cerceruska című magyar népmeséknek. Hogy ezekben a történetekben nem a mostohaság az elsődleges oka annak a törekvésnek, hogy a gyerekektől megszabaduljanak, épp a típus névadó meséje mutatja, ahol egyszerűen csak a két szülőről van szó mostoha sehol! Ez azért nagyon érdekes, mert a kisgyermek, ahogy fokozatosan leválik az anyjáról, egyébként is tele van ambivalens érzelmekkel.

Tehát a Jancsi és Juliska például az ezzel kapcsolatos gonosz érzések kivetítésére, élességük tompítására is alkalmas lehet. Rendkívüli, a hőst otthonából kilendítő esemény lehet például az, amikor az apa a király akaratlanul vagy szorult helyzetében elígéri valakinek a fiát vagy lányát. Ilyen mese például A zöldszakállú király című:. Azután lehasalt a víz színéig, hogy majd iszik egy jót. Alig kortyantott egyet-kettőt, valaki megfogta a szakállát.

Húzta volna vissza, de nem tudta. Odakiált a vízbe:. Így ígéri oda az ördögök királyának azt a fiát a király, akinek, miután rég nem járt otthon, még nem értesült a születéséről. Hasonló kényszerhelyzetben van a Péterke című mesében szereplő apa is:. Csak azt az egyet kötöm ki, hogy hétesztendős, hét hónapos, héthetüs, hétnapos korában adja nekem a fiát, én jó gondját viselem. De nemcsak fiúkat, lányokat is el-elígérnek könnyelmű apák.

Ilyen történik általában A szép lány és a szörny típusú AaTh C mesékben. Ilyen A daloló, szökellő süsetekmadár című Grimm-mese:. Ha erre hajlandó vagy, élhetsz, és a madarat is megkapja a lányod. De alighogy levágta, előbújt a bokorból egy sárkány, és rárivallt:.

Utazásról térek haza, mindenik lányomnak vinnék valamit.