Konyv: A gorog drama esszeszotara


Konyv: A gorog drama esszeszotara

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 303384880
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,91

MAGYARÁZAT:Konyv: A gorog drama esszeszotara

A Görög tragédiáim e könyv folytatásának tekinthető: esszéi a nagy tragikus triász drámáit igyekeznek föltérképezni. Mely újságok számítottak a kor átlagolvasójának kedvenc lapjai közé, milyen élményvilágot, értékeket, ízlést közvetítettek? Egyáltalán hol és hogyan olvastak, kikből tevődött össze az olvasópublikum? Konyv: A gorog drama esszeszotara bizonyos konyv: A gorog drama esszeszotara minták, standardok, fogyasztási szokások, amelyek végiggördültek a Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni a könyv szerzője, egy speciális sajtótípus vizsgálata segítségével.

Az utóbbi tíz évben a digitális folyóiratok részévé váltak nemcsak a tudományos életnek, de a mindennapoknak is. A folyóiratok kultúrája robbanásszerűen átalakult, és a folyamat ma is tart. Kötetünk angol és magyar nyelvű tanulmányai a digitális korszak folyóiratainak sajátosságait vizsgálják. Milyen lehetséges és már megvalósított formái vannak e műfajnak?

Milyen viszonyban van ez az új jelenség a nyomtatott sajtóval? Milyen új tudományos eredményeket kínál a folyóiratok hiperlinktechnikájának elemzése? Olcsóbbá és demokratikusabbá válik-e a tudományos munka, vagy éppen ellenkezőleg, csak a meglévő egyenlőtlenségek termelődnek újra a digitális világban is? Milyen társadalmi-gazdasági változásokba tagozódik bele a folyóirat-kultúra átalakulása? A kötet egy nemzetközi együttműködés révén létrejött konferencia előadásait tartalmazza.

A szerző reménye szerint ezekben az írásokban ötvöződik a filológiai pontosság és az esszéista költőiség utóbbira utal a kissé szubjektivista cím is. A kötetben nem ritkák a kereszthivatkozások, így a Görög tragédiáim olyan műként is olvasható, amely olykor igyekszik az Aiszkhülosztól Euripidészig húzódó szellemi ívet is megrajzolni. Az olvasó mindeközben némi bepillantást nyerhet a filozófia, az irodalomtörténet és a klasszikus filológia halhatatlan és kortárs szerzőinek munkásságába is.

Tett egy kétéves kultúrantropológiai kitérőt is, de azt elunta. Költő, író, fotográfus és természetfilmes. Napjainkig 24 kötete jelent meg: versek, esszék, novellák, regények, tanulmányok, fotóalbumok, egy ál-buddhista fabulakötet, valamint egy dialóguskötet Vasadi Péterrel.

Tizenhét éve Nagymaroson él. Beállítások módosítása Elfogadom. Heart Kívánságlistára teszem. Végh Attila. Többet a könyvről. Kosárba rakom. Hasonló termékek. Gyártó: Lipták Dorottya. Gyártó: Borbély László.

Arday Gézával beszélget Borbély László. Gyártó: Varga Katalin. Gyártó: Gács Anna szerk. Leírás Paraméterek Vélemények Leírás. Erről a termékről még nem érkezett vélemény. Írja meg véleményét! Írja "konyv: A gorog drama esszeszotara" véleményét. Az Ön neve:. Értékelés: Rossz Kitűnő. Ajánljuk még.

Iratkozz fel hírlevelünkre. Hibás vagy hiányzó adatok! Hozzájárulok ahhoz, hogy a L'Harmattan Kiadó Webshop a nevemet és e-mail címemet hírlevelezési céllal kezelje és a részemre gazdasági reklámot is tartalmazó email hírleveleket küldjön. Ha szeretnél feliratkozni hírlevelünkre kérjük pipáld be az adatkezelési checkboxot!

Írta: Karap Zoltán jún 27, Könyvekről 0. Ha a szabad bölcsészek képzése nem szűnik meg, hamarosan eljön az idő, amikor Heidegger és Nietzsche magyar recepciójának tárgyalásából nem maradhat majd ki Végh Attila életművének említése sem. De nyugodtan mondhattam volna klasszika-filológia és irodalom tanszékeket is, mivel a szerző es legutóbbi esszékötetére legalább négy tudomány — a filozófia, a klasszika-filológia, az irodalomtudomány, valamint a színháztudomány — olvasóközönsége is igényt tarthat, és akkor még nem beszéltünk a színházkedvelő laikusok táboráról.

Ennek ellenére mindezidáig egyik területről sem születtek mélyebb elemzések, amelynek lehetséges okai már önmagában is érdemesek a kutatásra. Az interneten böngészve hamar kiderül: a szerző konyv: A gorog drama esszeszotara viszonylag csendes fogadtatása már-már menetrendszerű. A szerző Ez a tétel lesz elemzésem alapállítása. Aki írás közben az olvasón képzeleg, és megpróbál olyat írni, ami az elképzelt olvasónak majd tetszik, az nem igazi író.

Az olvasó egyáltalán nem érdekel. Persze neki írok, de hogy ő milyen, az jobb, ha homályban marad. A tengerben és a tócsában ugyanaz az égbolt csillog. A szóban forgó kötet írásai kétségkívül ennek az igénynek köszönhetik, hogy kötetbe rendezve is napvilágot láttak, ugyanis a Magyar Nemzeti Színház Szcenárium című lapjának közönsége már találkozhatott a Fogalomtár rovatban megjelent esszékkel. Az egyes szövegek, ha akarom, komplett egészek, filozófiai minipikareszkek szellemi retúr utazások a görög drámák kora és a jelen közöttha akarom drámaelméleti torzók.

Az elemzések gyakran egy-egy az életműben már részletesebben kifejtett, vagy később még részletesebben kifejtendő szövegeinek eszenciái. Ez a helyzet már önmagában is figyelemre méltó és különösen érdekes a prózai írások tükrébenakárcsak Végh nem mindennapi irodalomszociológiai pozíciója. A politikai értelemben jobb és bal-oldalra osztódott szekértáborok között hosszú ideig különféle politikai orgánumok Demokrata, Népszava, Magyar Hírlap jelentik számára a megélhetést, írásaival azonban az aktuálpolitikai csatározásoktól független ontológiai és művészetfilozófiai témákról ír.

A szittya érzületűeknek túlságosan arisztokratikus [6]a balosoknak jobbos, filozófusok között inkább költő vagy esszéíró, a költők között sokak számára inkább filozófus. Könyveiben és nyilatkozataiban nem rejti véka alá a pályatársakkal szembeni kritikáját [7]ugyanakkor Vasadi Péterrel közös beszélgetőkönyvet [8] ad ki.

Hétköznapi életünk és művészeti élményeinket egyaránt érintő sorskérdésekként. Test és lélek összeolvad, kollektív és egyéni egybeömlik, ég és föld eggyé lesz. Ha divatosan akarunk szólni az ügyről manapság ugyanis divatos magánmitológiáról beszélni — ami egyébként teljesen értelmetlenakkor mondhatjuk úgy, hogy az életnek ezek az őszinte pillanatai amolyan magándionüsziák.

Ez a védterület azonban nem a bekerített reményrezervátum védő-zónája, mint a keresztények esetében, hanem érző távoság: az erdei isten időnként átüvöltött rajta. Apollón őrző-védő szolgálata féken tartotta az orgiát, megakadályozta, hogy elöntse a színpadot. A szennyezetlen gyilkos, az Olümposz rendőre engedi megmutatkozni Dionüszoszt, de megzabolázza.

Az esszéprózai beszédmód kritikája. Miként a fenti rövid idézet "konyv: A gorog drama esszeszotara" bizonyítja, ami egy esszéisztikus értekező nyelv legnagyobb erénye lehet, ugyanaz filozófiai szempontból a legnagyobb hátrányt is jelentheti. Amit állít, nem tudományos zsargonnal kifejtett interpretátumhanem maga is performansz.

Miként arra Végh egy korábbi esszékötetének A torzó tekintete kritikusa, Szántó F. A kérdés azonban az, vajon Végh Attila prózájával szemben hermeneutikai szempontból érvényesnek tekinthető-e ez az eljárás. Mármost meggyőződésem, konyv: A gorog drama esszeszotara igen, s ebben Végh Attila Hamvas vagy Heidegger?

A Hamvas elleni támadásban voltaképp saját ars poeticájának adott hangot. Felszínesnek, vázlatosnak, hatásvadásznak érzem. Már nem okoz örömet, hogy azonnal a dolgok közepébe vág. Jobban szeretem már a kerülőutakat. Az apró, pontos megfigyelésekből magát kibontó létkutatást. A szigorú filológiai elemzésekre épülő, költői mondást. Ezek olvasatomban a következők: 1 nem csak a művészet, de a történelem szubjektuma is a dionüszoszi és apollóni erők játéktere — az apollóni-dionüszoszi dualitás voltaképp az emberi megismerés pszichológiai meghatározottsága; 2 az antik görög és a jelenkori ember egzisztenciális struktúrája csak annyiban közelíthető egymáshoz, amennyiben görög, tehát egy kereszténység előtti gondolkodásmóddal közelítünk a kérdésekhez; 3 a görög gondolkodás első kritériuma az, hogy a keresztény értékeket és időfelfogást a görög filozófiai fogalmak, mitologémák és művészeti alkotások jelen esetben a tragédiák elemzésével a jelenvalólétre nézve átértékeljük.

Ez általában nem sikerül. Mi a probléma a keresztény időfelfogással? Hamvas Béla tradicionalista történelemképe szerint i. Ami előtte van, a történet előtti kor még a Lét territóriuma, ami ez után következik, az már csak Élet, vagyis apokalipszis. A művész, a gondolkodó feladata az, hogy ezzel az aranykori hagyománnyal a kapcsolatot valamiképpen megteremtse.

Hamvas Béla életműve maga is ennek a demonstrációja. Végh Attila szerint azonban ez az aranykor-nosztalgia egyfajta örökös megfelelni akarást előfeltételez konyv: A gorog drama esszeszotara múlt elfeledett, elárult hagyománya felé, ami megfosztja a gondolkodást azoktól a kalandoktól, melyek az ismeretlenbe vezetnek:. Hamvas nem igényli konyv: A gorog drama esszeszotara gondolkodás kiélezettségét, nem látja be, hogy megérteni annyi, mint megrendíteni az alapokat, és a megnyíló egzisztenciális szorongástérbe állva a halál felé lenni.

Végh kritikájából egyértelműen kihallatszódik az egzisztencialista filozófia iráni rokonszenv, ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a filozófiai gondolkodás módszeressége, valamint a költői gondolkodás szabatossága között általában lényegbeli különbséget feltételezünk. A filozófiában alapok nélkül gondolkodni lehetetlen.

Descartes ideiglenes alapokat vezet be ismeretelméleti elmélkedései során; Nietzsche leteszi a voksot Zarathustra, illetve Dionüszosz mellett; Wittgenstein a logika mellett stb. Az alap, amit Hamvas nem akar megrendíteni — az örök élet eszméje, de ez soha sem kap olyan explicit kifejeződést, mint Danténál konyv: A gorog drama esszeszotara épp a Tibeti Halottaskönyvben.

A megrendült alap, amit Végh szinte számon kér: a halál felé való élésből származtatható szorongás. Ez a szorongás azonban heideggeriánus szigorral tekintve, nem egy filozófiai döntés, hanem az konyv: A gorog drama esszeszotara — ha úgy tetszik — alapvető állapota, Heideggerrel szólva: hangoltsága, amelyet konyv: A gorog drama esszeszotara ember nem választ, sokkal inkább az emberre váratlanul mintegy rátör, jóllehet a szorongásból lehet az egyik lehetséges kiút a vallásos fantázia.

Másként fogalmazva: Hamvas bölcselete bár gyakran érintkezik különböző lételméleti kérdésekkel és válaszokkal, egyetlen percig sem kísérel meg fundamentálontológia lenni, ellentétben Heideggerrel. "Konyv: A gorog drama esszeszotara" számára a Létezés problémája alapvetően nem a nyelv egzisztencialista átvilágításán keresztül értelmeződik, sokkal inkább kulturális jelenségek és különböző művészetek, illetve művészek elemzése során.

Ha bele is keveredik az etimológia mágiájába, az csak megerősíti szinkretista látásmódjában, nem pedig elbizonytalanítja. Ezzel szemben, amit Végh keres az etimológiában, az a jelen történelmi korból való katapultálás, vagyis aspektusváltás.

Végh nem a jelen és a múlt közötti harmónia lehetőségeit keresi. Ha van valami, ami a jelent a múlttal kompatibilissé teszi, szerinte a szorongás állandója, a lét borzalmainak abszurditása. Talán nem kell pszichonalitikusnak lennünk ahhoz, hogy ebből megállapítsuk: Végh számára az élet felteologizálása a remény intézményesíthetőségéig nem egyéb, mint a szellem kiskorúságának mesterséges tartósítása.

Végh filozófiáját és költészetét ebben az értelemben teljes mértékig áthatja a szellem nagykorúságának illúzióvesztettsége, reményvesztettsége. Ezzel a gondolkodói alapállással tehát már önmagában is sokat tett a szerző azért, hogy a mai kutatási trendeken kívül pozícionálja magát. Ugyanebből a helyzetből kiindulva gondolom, hogy Végh életművét elsőként a kontinentális filozófiára nyitott tudománynak kell feldolgoznia, miként tette azt Friedrich Nietzsche vagy épp Hamvas Béla esetében, akiknél éppúgy elmosódtak a határok a hagyományos módszerek és az esszéprózai, költői kifejtésmódok között.

A szellemi rokonság ellenére Szántó F. Hamvas — megjegyzés tőlem — KZ a filozófiai és a költői megszólalás közötti határt eleve nemlétezőnek tekinti. Eleve úgy szólal meg, mintha a határtalanban állna. Nincs tehetsége ahhoz, hogy a görög szóösszefüggésekben rejlő filozófiai léttapasztalatot — a görög nyelv mélyére szállva — felszínre hozza.

Hamvas kezében mindig ott a tölcsér. A másikban pedig a bunkósbot. Ha jól értem, Végh számára a heideggeri módszer az egyetlen hiteles filozófia ha a görögökről van szóamelyet követni annyit tesz, mint eldobni a bunkósbotot, és alászállni a görög nyelv mélyére. Ebben az összefüggésben Hamvas előregyártott sablonok alapján puszta fikciókat alkot az orpheusi kalandokra vállalkozó etimológus-költőhöz képest, aki szakértelmének és félelemtelen fantáziájának köszönhetően hitelesebb tudást tud felhozni a napvilágra.

Azt gondolom, Véghnek egyszerre igaza van, és még sincs. Annál is inkább, mert épp Nietzsche volt az, aki a filozófusokról talán először a filozófia történetében mint önálló bolygókról beszélt. Megkockáztatom, hogy a természettudományok kumulativitásához és a teológiai gondolkodás rendszereihez képest a nyugati filozófiai életben a legnehezebb a filozófiai elméletek szimultaneitásának megértése, vagyis az, hogy a szintézisre konyv: A gorog drama esszeszotara voltaképp hasztalan törekvés ambíciójának engedve nyitottnak maradjunk az egymással összemérhetetlen filozófiák módszereire.

Amire azonban hermeneutaként bármely filozófiai iskola berkein belül vállalkozhatunk: egy-egy gondolkodó, vagy épp gondolatrendszer saját keretrendszerein belüli megítélése. Csakhogy ennek következtében olyan nyelvet alakított ki, amelybe már születésekor bele volt csöppentve a támadhatatlanság génje: ez a nem is irodalmi, de nem konyv: A gorog drama esszeszotara filozófiai nyelv az irodalmiságba bújik, ha a filozófia felől éri kritika, és a filozófiátlansággal vádolja azokat, akik az irodalom felől kritizálják.

Végh esszéprózája ezt a problémát azzal oldják fel, hogy írásaiban különös hangsúlyt fektet az etimológiai fejtegetésekre, miközben az etimológiai lehetőségeket gyakran rugalmasan kezeli. Ez egyrészt Bakkhoszt magát jelöli, másrészt az ő ünnepén énekelt himnuszt. A trhiambeuó ige jelentése: diadalmenetet tart, diadalmaskodik. Ebből ered a latin trumpho. Mások úgy vélik, hogy a dithürambosz szó Dionüszosz születésének mítoszára utal. Di-thür-ambosz e fejtés szerint annyit tesz: Zeusz ajtaján kilépő.

A görög dráma esszészótárá nak etimológiai vizsgálódásai bár alapvetően meggyőzőek és alapos munkáról tesznek tanúbizonyságot, összességében az olvasó jóindulatú bizalmára apellálnak, mivel a kötetben egyetlen hivatkozás sem szerepel sem az idézetek forrására, sem az etimológiai, fordítói szakirodalomra.

A hivatkozások nélkülözése ugyancsak zavarba ejtővé válik, amikor egy-egy gondolatmenet originalitása a tét. Ilyen pl. Itt az elméletek összevethetősége érdekében érdekes lenne legalább megemlíteni Lacan, vagy épp Žižek vonatkozó munkáit, még abban az esetben is, ha a szerzőre ezek a szövegek egyébként nem hatottak.

Bár esszé műfajú szövegekről lévén szó nem lehet jogos követelés részemről a hivatkozások hiányolása, meggyőződésem, hogy a kötet esetleges második kiadása esetén a bibliográfiával, illetve név-és tárgymutatóval való kiegészítés nem csak az esszészótár szakkönyvként való használatát segítené, de korrektebben adna tájékoztatást a témáról. Végül, de nem utolsó sorban a Végh Attila Hamvas-kritikájának egy utolsó fontos elemére szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig nem más, mint az ún.

Ami maradt, csak az élet. A gömb közepe üres. A gömb üressége azt gondolom, nem evidencia. Hamvas szövegei ugyanis — és ezt a problémát jól látja Végh — magukban hordoznak egy hitbéli mozzanatot, amennyiben létjogosultságot adunk a szent szövegek tartalmainak, illetve azok interpretációinak. Ami különösen zavarja Véghet, a már korábban is említett nosztalgia.

Ez természetes, hiszen az ember hajlamos a nosztalgiára. Csakhogy ezek a hangok néha kórussá szerveződnek, a hivatásos aranykor-siratók kórusává. Szólamvezetőjük Hamvas Béla. De vajon képes-e arra Végh, hogy saját gondolkodói munkásságban ezeket a premodern modelleket ne tüntesse fel előnyösebb színben? A görög dráma esszészótárá ban a következő sorokat találjuk:. Uralomra pedig csak az képes, aki a valóságot olyan mélyen látja át, ahogy a Múzsák beavatottja, a költő.

Későbbi korokban, amikor a politika világa végérvényesen elszakad a szellem birodalmától, a görög ókor azért is aranykornak tűnik majd, mert akkor, ott még megvolt ez a kapcsolat. Nem világos számomra, hogy pontosan melyik kor politikai világa volna szoros kapcsolatban a szellem világával.