Konyv: A megoszult kert


Konyv: A megoszult kert

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 784224556
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,74

MAGYARÁZAT:Konyv: A megoszult kert

Szerdán még meg akartunk nézni néhány helyet Delhiben jajj de távolinak tűnik ez már! Mindenről az a rengeteg árus tehet! A kedvencem az volt, aki dobokat árult, ről indult, és anélkül, hogy egy szót is szóltam volna hozzá, lealkudta saját magát ra! De hát én nem is akartam dobot venni!

Késő délután kikeveredtünk a Connaught Place-re, ahol hosszú idő után először végre rendes kávét ihattam, bár kifejezetten drága volt ruppónál is többde megérte. Anyu evett egy thai levest, aztán célba vettük az előző nap kiszemelt éttermet, én lélekben egész nap erre készültem Hát, azt a két órát sajnos ébren töltöttem, és utána az egész napot is, így utólag kiszámolva valami 41 órán keresztül talpon voltam!

Na szóval hajnali 2-re mindennel elkészültünk, lementünk a portára abban a reményben, hogy megjött a korábban rendelt taxink. Persze amikor megjelentünk, még csak akkor hívták, no comment A reptéren egész jól telt az idő, bár kissé gyanús volt, hogy konyv: A megoszult kert kijelzőn, amit folyton lestünk, csak a mi gépünk mellé konyv: A megoszult kert odaírva, hogy késik.

Mivel láttuk, hogy a többinél jelzik, ha be lehet csekkolni, csak vártunk és vártunk. Végül már nagyon gyanús volt, átmentünk a check-inhez, ahol azonnal jól leteremtettek, hogy már ezer éve be lehet csekkolni, és mi vagyunk az utolsók. Hazafelé a repcsin viszont már minden simán ment kivéve persze az alvástés mérhetetlen öröm volt újra itthon lenni, látni az utcák végét a tiszta levegőben, meg egyáltalán lélegezni rendesen, és tiszta környezetben sétálgatni.

Nagyon-nagyon összetett az, amit most ezzel az egésszel kapcsolatban érzek. Jó itthon a szabályok szerint élni, de valahogy mintha ott szabadabb lenne az ember. Persze furcsa volt és sokkoló, de azért van mit tanulnunk Indiától.

Például emberi közvetlenséget, ahogy a vonaton a vadidegen néni megkínál az ebédjéből, vagy ahogy tolerálják a többi vallást, beengednek a templomaikba, meg hogy egyáltalán mindenhol vendégszeretőek és mosolygósak. Viszont rengeteg dolgot illetően úgy éreztem, mintha meg kellene őket tanítani, hogyan csinálják.

Hogy pl ne égessenek műanyag szemetet a Himalája hegyei közt, vagy hogy figyeljenek oda a környezetükre. Azt hiszem, Indiában is sokan küzdenek a problémák ellen, de olyan rengetegen vannak, hogy a nagy többséget még így sem érdekli.

Sajnálom ezt az országot, hogy ennyire nem boldogul, hogy sok helyen ilyen mérhetetlenül alacsony az életszívonal, és ennyire nem érdekli az emberek zömét, hogy jobbá tegye a dolgokat. Nyilván a legtöbben a létminimumért küzdenek, és nincs ilyesmire kapacitásuk, és ez eléggé elkeserítő.

Hazaérve úgy érzi magát az ember, mintha Svájcban élne, és a legnagyobb problémák is hirtelen eltörpülnek. Közben viszont úgy érzem, hogy a negatívumok ellenére is visszamennék, és nagyon hasznos, tanulságos és izgalmas volt ez az egy hónap!

Ha mar ugy alakult, hogy ket teljes napunk maradt Delhire, kineztunk nehany erdekesnek igerkezo latnivalot. Altalaban mindenki azt mondja, hogy Delhiben nincs semmi kulonos, es nem eri meg raszanni az idot. Ezt itt es most meg is cafolnam - nagyon jo napunk volt, sok szepet lattunk, es igazan orultunk Delhi szeles sugarutjainak, parkjainak es szemeteskukainak! Eloszor kiriksaztunk a Connaught Place-re, Uj-Delhi varoskozpontjaba. Innen indulnak azok a bizonyos sugarutak a szelrozsa minden iranyaba.

Kozepen park van, ahova - erthetetlen okokbol kifolyolag - fenykepezogepet meg bevinni sem szabad, nemhogy hasznalni. Igaz, hogy ma mar mindenkinek kameras a mobilja, de az mindegy, a burokracia irto nagy hatalom - igy mi gyakorlatilag ki lettunk zarva a parkbol.

Tuktukba szalltunk, es kivitettuk magunkat a Lotusz Templomba. En meg otthon lattam rola egy musort, kik es hogyan epitettek stb. Nagyon erdekes volt, igy kivancsi voltam ra eloben is. A templom a baha'i egyhazhoz tartozik, egy Kovetoi tulajdonkeppen a nagy vilagvallasok kozott probalnak osszhangot teremteni, celjuk az egyetemes beke elerese.

A vallasok kozos vonasait emelik ki, az eltereseket pedig csak relativ kulonbsegekkent kezelik. Rendkivul toleransak, templomaikban barki a sajat vallasanak megfeleloen imadkozhat, meditalhat. Szoval egy nagyon szimpi vilagnezetrol van szo, akik ugyan kevesse vannak ott a koztudatban - megis mindenhol, a vilag minden tajan jelen vannak templomokkal, alapitvanyokkal.

A Lotusz Templom ben epult, elkepesztoen impozans epitmeny, 27 hatalmas feher marvany szirma van, melyek kozul a legnagyobbak kozepen osszeerve alkotjat a templom tetejet. Szerencsere nem zsiborgo utcak es szemettelepek veszik korul, hanem egy oriasi park, gyonyoruen rendezett osvenyekkel, viragokkal.

Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett annyira: bent a templomban tobbszaz pad kozul valaszthatsz ulohelyet - de nekem valahogy otthonosabb lett volna, ha konyv: A megoszult kert is a foldre ulhetunk, mint India barmely masik templomaban.

Ettol a sok padtol nekem egeszen kereszteny templom-hangulata lett a helynek. Persze mindez nem nagy dolog, csak fura volt. Megneztuk a templomhoz tartozo muzeumot is, ami abszolut szinvonalas es modern volt, meg magyar nyelvu szorolapot is kaptunk! A Lotusz Templom utan elkocsikaztunk a Tibet House-ba, ahol nemcsak muzeum, de kutatokozpont is mukodik.

Sajnos kicsit kesve ertunk oda, igy epp volt meg egy kis idonk a muzeumra. Itt sok Aranyos volt megint mindenki, ahogy azt mar megszokhattuk a tibetiektol. Nem birtam ki, vettem egy tibeti nyelvu mesekonyvet, majd ket diploma kozott leforditom. A kedves tibetieket magunk mogott hagyva celba vettuk a kedves punjabi-szikh emberek delhi templomat, a Bangla Sahib Gurdwarat.

Komolyan mondom, az egyik konyv: A megoszult kert bagazs, akikkel eddig talakoztam. Mar Amritsarban is nagyon otthonosan ereztem koztuk magam, es ma is itt, Delhiben. Konyv: A megoszult kert rendszer kb hasonlo, mint az Arany Templomban - itt is van egy belso templom bar nem a vizre epultarany kupolaval, szep feher marvanybol.

Bent a papok enekelnek-zenelnek, es legyezgetik az altalunk muszakallnak nevezett eszkozzel a szent konyvet. Korulottuk ul a nep, es neha etelosztogato emberek jonnek kozejuk. Mi is kaptunk egy mareknyi edes mannat. Kint az udvaron van egy szep nagy medence, korbe lehet setalni, a masik oldalon pedig a kozos etkezde, ahol most csak azert nem tudtunk enni, mert itt nem olyan nagyuzemben nyomjak, mint Amritsarban. Mikor ott jartunk, meg csak keszult a vacsi - de igy legalabb konyv: A megoszult kert a konyhaban.

Mindenki nagy surges-forgasban volt, a kezzel keszitett chapati mellett hasznalnak egy chapatigyarto gepet is. Annyira megeheztunk, hogy innen egyenesen visszasetaltunk a Connaught Place-re vacsorazni. Sikerult egy luxusszallo ettermebe beterni, ami azert meg nekunk is nagyon draga, foleg hogy hozzaszoktunk az indiai arakhoz. Nehany tovabbi hely lecsekkolasa utan ratalaltunk egy thai etteremre, ahol remek tom yumot csipos thai levest es csirkes sult teszta ettunk. Utolso itt toltott napunkon egesz laza volt a program, sokat pihengettunk es ettunk.

A konyv: A megoszult kert elfogyasztott reggeli utan megneztuk a Szikh Muzeumot az Arany Templom egyik epuleteben. A tarlat elejen konyv: A megoszult kert kivegzesi modokbol kaptunk izelitot szikh guruk martirhalalat megorokito festmenyek altal.

Alig talaltunk koztuk elotti alkotast, a legtobb kep a 'es evekben keszult. Az elso teremben meg minden feliratot elolvastam, minden kepet jol megneztem, minden targyat tuzetesen megvizsgaltam. De mire a Persze itt mar a tema is unalmasabb volt: az erdekes jelenetek helyet atvettek a tok egyforma, turbanos-szakallas pasikat abrazolo portrek. Magyarazat egyikhez se volt, igy nem is idoztunk tul sokat elottuk.

Egy hosszabb szakaszon a Egyebkent fura volt mezitlab, kendovel a fejemen maszkalni egy muzeumban. Visszamentunk a Nektar-to partjara, hogy imadkozo szikheket nezzunk a napsutesben. Ide-oda setalgattunk, majd letelepedtunk a hidhoz kozel eso partszakaszon. Egyszer csak elhallgatott a zene, es a hangszorokon megszolalo hang imadsagba kezdett, mire korulottunk mindenki felallt es osszekulcsolta a tenyeret. Par perc mulva egyszerre leborultak, aztan szetszeledtek - kiveve egy tucat vordos embert, konyv: A megoszult kert pont kozvetlenul mellettunk kezdtek vodreikkel konyv: A megoszult kert a to vizet es lenduletes mozdulatokkal vegiglocsolni a marvanyon.

Alig tudtuk osszekapni magunkat, hogy ne azzunk el teljesen! Hiaba indultunk el az egyik iranyba, kiderult, hogy a vodrozes is arra halad, igy csak meg vizesebbek lettunk! A masik iranyba indulva nagy nehezen kikerultuk a vodrozoket, es eszrevettuk, hogy utanuk takarito szeles ablaktorloszeru eszkozokkel tereli be a vizes a csatornakba.

Igy az egesz placc szep tiszta es szaraz lett pillanatok alatt. Kesobb meg egyszer majdnem belefutottunk a vodrozokkel, ahogy korbeertunk a medence partjan. Este egy mar jol ismert etteremben degeszre ettuk magunkat.

Eloetelkent kiprobaltuk a dosat, egy del-indiai palacsintaszeruseget. Rizslisztbolt keszul, nagyon vekonyra es ropogosra sutik, es adnak hozza ketfele szoszt martogatni. Masnap reggel jo koran keltunk, es hozattunk a szobaba omlettet es sok-sok kavet eljen a 24 oras szobaszolgalat! Persze igy is elertuk a vonatot, nem kellett sietni.

Epp most aratjak a rizst, nagy kupacokba felhalmozzak, kb ugy alakitva veluk a taj kepet, mint mi a szalmabalakkal. Este Delhiben ismet az Ajay Guest House-ban szalltunk meg, csak most ketszer annyiba kerul a szoba, igaz jar hozza sajat furdo. Ez a szallo oriasi forgalmat bonyolit le, ugy erzem magam, mintha futoszalagra tettek volna; pikk-pakk becsekkoltunk, eszre se vettuk, es mar a szobaban keszulodtunk lefekveshez.

Remekul aludtam, majdnem 11 oran keresztul : Anyu ellenben csak forgolodott es rosszakat almodott, szegenyke. Amritsar nagyon kozel van a pakisztani hatarhoz, ahol minden nap delutan fesztivalszeru hangulat uralkodik. Bent a varosban lepten-nyomon taxisok ajanlgatjak magukat, hogy kivihessenek a hatarzarasi ceremoniara. Ez ugyanis turistalatvanyossag-szamba megy, es tenyleg kar kihagyni, ha az ember errefele jar. Koztudott, hogy a ket orszag nincs tul jo viszonyban, kulonosen a hatarvideken.

Aztan jon a napnyugta ma 5-kor kezdodottes egy feloras musor konyv: A megoszult kert belul latvanyosan lezarjak mindket oldalon a hatart. Valojaban persze sokkal korabban kell indulni, reszben a varosi dugo, reszben a sok nezo miatt. Ma, szombaton elkepesztoen sokan voltak, tobb iskolas csoport es teljes csaladok szinesitettek a tomeget.

A taxi csak egy parkoloig mehet, innen gyalog kell tovabbsietni, ha az ember akar helyet kapni a tribunokon.

Megjegyzés küldése. Nyitólap Bemutatkozó Cégünk Shop. Milyen lehet egy veteményes, amit soha nem kell ásni, kapálni, viszont a lehető legegyszerűbb módon mindig bőséges tápanyagforráshoz jutnak benne a növények és ezáltal a legízletesebb vitaminforrásunkká válik? Mit mikor kell vetni és mi kövesse egymást a veteményeskertben? Melyik növény melyikkel társítható? Ha mégis megtámadja valami betegség, akkor milyen biomódszert használjunk annak kezelésére?

Ráadásként: Hogyan lehet ezt akár egy díszkertbe is elhelyezni? Krumpach Erzsébet könyve nem csak kezdőknek nyújt segítséget és némi rálátást ahhoz, hogy bátran merjenek és nekivágjanak egy izgalmas kertkalandnak, hanem a már aktív hobbikertészek számára is nagy segítség lehet átlátható táblázataival és hónapról hónapra követhető teendők listájával, növénytársítás tanácsokkal.

Mert végre egy olyan könyvvel állunk szemben, amit nem lefordítottak nekünk, hanem itt íródott ebben az igen kusza időjárással megáldott országban. Bárhol, bármekkora kertben alkalmazhatjuk az itt leírtakat. Írtam ezt ben. A könyv azóta is megállja a helyét és minden tavasszal nagy segítségemre van. Csak ajánlani tudom mindenkinek, konyv: A megoszult kert e szerint az elv szerint szeretne egy egészséges és jól működő konyhakertet.

Krumpach Erzsébet: A bőség kertje. A szerző: Borbás Ágnes. Írásaim mindenkinek szólnak, akinek fontos a szépség, aki szerint a szép része a kert, akár virágoskert, akár ehető kert. Napi és ünnepi ötletekkel, meglepetésekkel, saját konyv: A megoszult kert versenyeivel szeretnék kedvében járni látogatóimnak, kertépítő társaimnak.

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal. Feliratkozás: Megjegyzések küldése Atom.