Konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?


Konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 909617752
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 6,79

MAGYARÁZAT:Konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?

Anton Pavlovics Csehov a sokértelműség szerzője, kimeríthetetlen az a röntgenkép, amit a jelen rohangászó vagy épp depressziós hőseiről, s talán jövőnkről sejtet. Cvikkeres tekintetével olyan mélyre lát hősei lelkébe — azaz bajaink-örömeink mélyére - hogy száz év után is mai, sőt rejtélyes drámavilággal lep meg bennünket.

Játsszták már szomorú-sírós részvéttel, ironikusan, hogy nevessünk Ványa bácsi elfuserált lövöldözésén, és — követve a szerzői intenciót — kegyetlenül. A Három nővér végén Mása és szerelme, az elvezényelt alezredes, búcsúzna, de Csehov ebben az érzékeny jelenetben otthagyja Olgát — így az utolsó intim pillanatot is elveszi kettejüktől. Ez a távolságtartó, hűvös szemléletmód talán orvosi praxisából és a Szahalin-sziget büntetőtelepén tett látogatásából táplálkozik — ott ugyanis igazi szenvedéssel találkozott.

Ezért van az, hogy finom idézőjelbe tudja tenni az értelmiségi, vagy csak jómódú árvák, élettől eltaposott figurák lelki viharait, és olykor még nevetni is engedi nézőit sejtelmes és kíméletlen, mulatságos és köznapi: huszonegyedik századi színpadvilágában. Almási Miklós. És Kosztolányi Dezső ben, a Pesti Hírlap hasábjain, amikor az ódákat fordította. A jelen válogatás Kosztolányi irodalmi publicisztikáiból azokat az írásokat tartalmazza, amelyek a világirodalom legismertebb és legfontosabb szerzőiről szólnak, bemutatva egy-egy kort, korszakot és pályaívet, miközben szemtanúi vagyunk Kosztolányi enciklopédikus tudásának is.

Valamennyi szerzőről úgy tud írni és véleményezni, hogy az olvasó csak lenyűgözve ámul, micsoda alázat és tisztelet vezérelte a szerzőt, amikor irodalmi elődeiről nyilatkozik. Az antológia a latin műveltségtől kezdve teljes európai körképet tár elénk, Horatiustól Shakespeare-n és Goethén keresztül Puskinig, Dosztojevszkijig, Thomas Mannig, a Kalevalától Rilkéig. A kulturális "utazások"-at és között vetette papírra Kosztolányi, de üzenetük és értékrendjük időtlen.

Szerkesztő-válogató Réz Pál. E most megjelenő kötet segíthet helyreállítani a magyar irodalom erőszakkal megszakított folytonosságát - ugyanakkor megakadályozhatja a hamis mítosz kialakulását és a pályamű túlértékelését is. Szegedy-Maszák könyve az első olyan elemzés, amely a teljes életművet dolgozza fel, a jelen pillanatban még hozzáférhetetlen - az író emigrációjában született - alkotások részletes bemutatásával.

Könyvének jelentőségét az is fokozza, hogy a színházlátogató nagyközönség érdeklődése e műfaj történeti elméleti kérdései iránt a közelmúltban nagymértékben megnőtt. Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre.

Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken.

Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét. Néhány korai tanulmány kivételével - amelyek a szerző még erősen konzervatív szemlélete miatt a mai olvasót csak zavarnák - a jelentősebb írásokat közöljük.

Felvettünk több - a korábbi bibliográfiában sem szereplő - cikket is. Elhagytuk viszont a pályakezdés inkább csak elejtett megjegyzésekben, utalásokban érdekes apróbb bírálatait. Nem tartalmazza a kötet a Babitscsal közösen elgondolt Európai irodalmi olvasókönyv tervezetét sem, amely a közelmúltban Gáli István gondozásában már megjelent.

Sajnos elveszettnek kell tekintenünk A magyar politikai gondolat a XIX. A kötet ciklusait a művek főbb témakörei szerint állítottuk konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?. A ciklusok első részében az írások - ahogy az anyag megkívánta - a történeti sorrendet, később a megjelenés időpontját követik. A fejezetcímeket mi adtuk. Címnek a - kicsit jelképesnek is érzett - Tiltakozó nemzedék-et választottuk, amely utolsó, még életében publikált írása. Miskin számára viszont elemibb igazság az a mágikus élmény, hogy a létező ellentétes pólusok konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? alapján minden tétel megfordítható.

A félkegyelmű, ha következetesen végiggondoljuk, bevezeti a tudatalatti anyajogát, s ezzel felfüggeszti a kultúrát. Nem töri össze a törvénytáblákat, csupán megfordítja őket, s megmutatja, hogy hátoldalukra s ellentétüket írták. Ezért ennek születését, útját, küzdelmeit kisérem végig, az egész életet, a teljes tanulmányírói és drámaírói munkásságot.

A regényeknek csak keletkezéstörténetét érintem, ott utalok rájuk, ahol az eszme útjának bemutatásához ez nélkülözhetetlen. Sándor Iván munkásságára az a törekvés jellemző, hogy írásaiban a múlt és jelen nagy emberi-társadalmi kérdéseit világítja konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Német László üdvtana, amelyben alkalmat talál, hogy az elmúlt fél évszázad legizgatóbb kérdéseiről is szóljon. Elemzéseinek segítségével az olvasó betekintést nyer Németh László életének, munkásságának, küzdelmeinek folyamatába, megismeri egyetemes, korlátokat nem ismerő kíváncsiságát, kivételes sokoldalúságát.

Sándor Iván tollát tisztelettel párosult szeretet vezeti, s igazságkutató szenvedéllyel a művek olyan részleteit tárja fel, amelyekről eddig alig vagy egyáltalán nem esett szó. Könyvének összegezéseként állítja Németh László életművét a XX. A műfordítással is igen fiatalon próbálkozott meg: húszéves korában már lefordította Catullus összes verseit; majd Homérosz és Kallimakhosz himnuszait.

Ezzel a formai műgonddal és tudósi lelkiismeretességgel, gondossággal tolmácsolta az idegen költői alkotásokat is, különösképpen pedig Homérosz két nagy művét; ezt a Homérosz-fordítását még az oly sok bravúrral dicsekvő magyar műfordítás-irodalomban is kitüntetett hely illeti meg: határkő is, példa is.

Az es kiadás fülszövege. Az első részben a "kizökkent idő" kijelentést járja körül a maga általánosságában, a második részben Shakespeare néhány politikai drámáját elemzi. Az angol történelmi drámák közül a II. Richardot, a VI. Henriket és a III. Richardot, valamint három római tragédiát: a Corionalust, a Julius Caesart és az Antonius és Cleopátrát. Azért szeretek én szétnézni más nemzetek házatáján, és tanácsolom mindenkinek, hogy cselekedjék ugyanígy Egy-egy sejtjükkel újra és újra bekapcsolódnak a nagy vérkeringésbe.

Bennük válik láthatóvá, mint a szél a hullámzó erdőkben. A mintegy hatodfélezer évet átívelő adatok sora i. A szerzőket valóban a világirodalom feltérképezésének szándéka vezette. Figyelmük az Európában és az európai nyelveken más földrészeken írt alkotásokon kívül kiterjed az arab, afrikai, kínai, japán stb. A régebbi korok irodalmát nagyobb egységekben tárgyalják, a XIX. Az adott történelmi pillanat bemutatását konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? történeti-művelődéstörténeti utalások vezetik be.

Ezután következik a tárgyalt időpont világirodalmi panorámájának felvázolása. Először a magyar, majd a nemzetközi könyvtártudományban használatos osztályozási sorrendjében a többi irodalom válogatott művei sorakoznak fel. A műveket rövid, frappáns konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? világítják meg, gyakoriak az "átkötések". A könyv így nemcsak lexikonszerűen használható, hanem folyamatosan is olvasható, élvezetes világirodalom-történet évszámokban.

Aligha van a világon még egy olyan irodalom, ahol az útkeresés, a kísérletezés, a társadalmilag konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? és a reakciós oly sokrétű és gazdag áradássá duzzadna, mint a francia. De nemcsak gazdagsága jellemző erre az irodalomra, amelynek haladó erői Aragonnal és Éluard-ral büszkélkedhetnek, hanem a hatása, nemzetközi tekintélye is.

A francia irodalmat nem téveszthetik szem elől a szocialista írók és olvasók sem: haladó hagyományai és kiemelkedő írói, költői mellett éppen gazdagsága, kereső, kutató jellege, újszerűsége biztosít számára nem gyengülő vonzóerőt. A szerző impozáns anyagismerettel, biztonsággal tájékozódik ebben az útvesztőben: végigvezeti az olvasót az irodalmi irányzatokon, majd az egyes irodalmi műfajok szerint veszi sorra az alkotókat. A munkát gazdag képanyag egészíti ki. Berzsenyitől Bulgakovig válogatva a szerzők között, egy-egy konkrét művön, műnemenkénti tagolásban mutattuk be az adott iskola kínálta értelmezés lehetséges variációját.

A gyűjteményt tudáspróba-sor zárja. Ezzel és az ben magyar szakra jelentkezők számára készített egyetemi felvételi teszttel lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a maga örömére olvasó éppúgy próbára tehesse ismereteit, mint a reménybeli főiskolai vagy egyetemi hallgató. Sipos Lajos. Mert a modernség nemcsak a folytonosan és széles körben olvasott Rilke, hanem a befogadástól művileg elzárt Márai, a hol túlértékelt, hol pedig mellőzött Móricz, de a már-már feledett Tersánszky korszaka is.

Az és kötött írt tizenkét tanulmány így szinte folyamatában szemlélteti annak a koncepciónak a kialakulását, amely a szerző a magyar irodalom története című, nagy visszhangot kiváltott könyvének is alapjául szolgált. További információk, értékelések és idézetek a moly. Állj közénk és válassz a több, mint Megvan nekem Olvastam. Kosztolányi Király István. Heller Ágnes. Ismeretlen szerző. Rukkola értékelés.

Posted on Élnek azok a — nézetem szerint avítt — frusztráltságok, amelyek az úgymond rendezői diktatúrától konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? a színházat. Élnek azok a — szerintem ugyancsak avítt — vélekedések, amelyek szerint a rendezői színház az igazi, a színész legyen csak alázatos, tehát a személyiségét nem villogtató csavar az előadás gépezetében.

Élnek azok a nézetek, amelyek szerint a színháznak a legfilozofikusabb mondandóval is elsősorban szórakoztatnia kell, és természetesen él a nézet, amely szerint a színház a nézőjét önmagával, sőt akár a létének legaktuálisabb élményeivel köteles szembesíteni. Sorolhatnám még mindazt, amit így vagy úgy, többé-kevésbé, sőt olykor akarva-akaratlan minden színházművész figyelembe vesz, akkor is, ha enged vagy éppen ellenáll neki. Almási Miklós mindezen túlra figyel, amikor a művészi teendőket is a néző felől érzi, figyeli, elemzi, mondhatnám: ennek a prioritásnak a szellemében dekódolja Csehov drámaírói üzenetét, stílusát, technikáját, emberismeretét és világszemléletét.

Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? A 86 éves Almási, az ELTE professzor emeritusa nem szorul rá, hogy méltassuk az esztétika művelésében és oktatásában elért eredményeit, sőt arra se, hogy tisztelettel adózzunk annak a szellemi frissességnek és nyitottságnak, ami a Mozgó Világ című folyóiratban manapság és folyamatosan publikált dolgozataiból árad. Csupán azért említjük, hogy megtoldhassuk: a könyve első megjelenéséhez három évtizede írt előszavából is valamiféle változatlanul aktuális felfedezői öröm sugárzik.

Ez pedig azért fontos, mert könyve korántsem csak a színházi-irodalmi szakembereket érdekelheti. Az egyes drámák — Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert — elemzését nem filoszként végzi, hanem úgy, ahogyan minden gyakorló színházi szakembertől várnánk, aki a szerzői szöveg dialógusok, instrukciók, stílus stb. De a hagyományos dramaturgiai, lélektani, stilisztikai megközelítésen túl bizonyára az adja szemléletében és esztétikai elemzésében a többletet, hogy sohasem feledkezik meg az előadáscsinálás praktikus szempontjairól és — ami még ritkább hasonló szándékú művekben — a néző változásairól, a befogadói nyitottság, értékrend, illetve igény változásairól.

Persze, a rejtvény megfejtéséhez a műben magában van a kód, ezt kell dekódolnia az előadásnak. Ezt a könyv megerősíti azt a régi, vagy nem is olyan nagyon régi felismerést, hogy Csehov drámái tulajdonképpen komédiák.

Márpedig hosszú évtizedeken át, sőt még Csehov korában is távol állt a színházaktól ennek a felismerése. Ez azonban Csehov műveinek nem ártott, és valószínűleg semmiféle értelmezés nem fog nekik ártani. Sztanyiszlavszkijaz orosz színház igazán korszakalkotó teoretikusa volt, és ma már azt gondoljuk róla, hogy Csehovnak és műveinek megítélésében, értelmezésében tévedett.

Talán nem hat bántó szentségtörésnek, ha feltételezzük, hogy jöhet kor, amelyben a mi mai értelmezésünket fogják vitatni. És bizonyára nekik is igazuk lesz. Más kort, más igényt, más ízlést, más művészi eszközrendszert és tudást fognak képviselni esetleg. De a zseniknek — amilyen Csehov is — nem árt a múló idő. Éppen az a "konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?" legfőbb bizonyítéka, hogy minden kor nézőpontja és igénye megtalálja benne az őt foglalkoztató, a számára szükséges igazságot és üzenetet.

És ez semmit sem von le akár Sztanyiszlavszkij, akár Almási Miklós, akár az egykori, akár a mai színházművészek érdeméből. Csak egy feltétellel, persze: olyan hiteles és őszinte igazságkereséssel, olyan gazdag és elmélyült anyagismerettel és olyan vonzóan élvezetes tolmácsolással tegyék, mint Almási Miklós. Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? Anton Pavlovics Csehov a sokértelműség szerzője, kimeríthetetlen az a röntgenkép, amit a jelen rohangászó vagy épp depressziós hőseiről, s talán jövőnkről sejtet.

Cvikkeres tekintetével olyan mélyre lát hősei lelkébe — azaz bajaink-örömeink mélyére —, hogy konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? év után is mai, sőt rejtélyes drámavilággal lep meg bennünket. Játszták már szomorú-sírós részvéttel, ironikusan, hogy nevessünk Konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics? bácsi elfuserált lövöldözésén, és — követve a szerzői intenciót — kegyetlenül.

A Három nővér végén Mása és szerelme, az elvezényelt alezredes, búcsúzna, de Csehov ebben az érzékeny jelenetben otthagyja Olgát — így az utolsó intim pillanatot is elveszi kettejüktől. Ez a távolságtartó, hűvös szemléletmód talán orvosi praxisából és a Szahalin-sziget büntetőtelepén tett látogatásából táplálkozik — ott ugyanis igazi szenvedéssel találkozott. Ezért van az, hogy finom idézőjelbe tudja tenni az értelmiségi, vagy csak jómódú árvák, élettől eltaposott figurák lelki viharait, és olykor még nevetni is engedi nézőit sejtelmes és kíméletlen, mulatságos és köznapi: huszonegyedik századi színpadvilágában.

Hozzászólhat a WordPress. Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Hozzászólhat a Twitter felhasználói "konyv: Mi lesz velunk Anton Pavlovics?" használatával. Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kérek e-mail értesítést az új hozzászólásokról. Kérek e-mail értesítést az új bejegyzésekről. This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Rólunk Impresszum. Olvass bele. Cserhalmi Imre Élnek azok a — nézetem szerint avítt — frusztráltságok, amelyek az úgymond rendezői diktatúrától féltik a színházat. Olvass bele! Kérdés: hogyan? Kérdés: a befogadó érti-e? Megosztás: Facebook E-mail. Kapcsolódó bejegyzések. Robert Menasse: A főváros. Kilépés a válaszból Hozzászólás. Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:. E-mail cím kötelező Nem lesz látható. Név kötelező. Ezt olvastad már? Mi történt akkor? Jessikka Aro: Putyin trolljai.

Legnépszerűbb cikkek: Az interjúk nagyasszonya Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez Mi történt akkor? Jessikka Aro: Putyin trolljai Meseország mindenkié részlet. Ajánljuk Szerkesztői tanfolyam. Kövess minket Twitteren! Egy ember, aki ott se volt Halmai Róbert: Nagyapám olvassbele. Leggyakrabban használt címkéink Működteti a WordPress.

E-mail cím Kötelező Név Kötelező Honlap. Küldés a z email címre Név Email címed. Nem sikerült elküldeni a bejegyzést - ellenőrizzük az email címet! Sajnáljuk, a blog nem oszthat meg bejegyzéseket email-ben.