Konyv: A csata napja


Konyv: A csata napja

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 451263852
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,52

MAGYARÁZAT:Konyv: A csata napja

A kápolnai csata második napján, Ekkor ugyanis már tudta, hogy Franz Schlik altábornagy hadteste elfoglalta a Siroki-szorost, s Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső pontja felé tart. Verpelét megtartása Klapka György ezredes feladata volt, aki ehhez egyetlen hadosztállyal, Dessewffy Arisztid alezredesével rendelkezett. Amikor Henryk Dembiński altábornagy, a magyar fővezér érzékelte a Klapkát fenyegető veszélyt, utasította, hogy foglalja vissza a Siroki-szorost, és a segítségére küldte Poeltenberg Ernő ezredes hadosztályát is.

Egyben felszólította Görgeit, vegye át a vezérletet Verpelétnél, s akadályozza meg az ellenséges erők egyesülését. Poeltenberg azonban már csak délelőtt 10 óra után érkezett meg Verpelét elé, amikor a község már Schlik birtokába került. Schlik még így is túlerőben volt. Poeltenberg azonban éppen időben érkezett ahhoz, hogy Schlik vérteseinek rohamát huszárságának harcba vetésével visszaverje.

Klapka e siker után megpróbálta visszavenni a községet, de sikertelenül. Ekkor érkezett a helyszínre Görgei. A Klapka hadtestéhez tartozó Dessewffy-hadosztály és Poeltenberg hadosztálya délután óráig feltartóztatta Schlik hadtestét a Verpeléttől keletre fekvő magaslatokon. Ekkor azonban kénytelenek voltak Kerecsend felé visszavonulni, ha nem akarták azt kockáztatni, hogy a Kápolnán, Kálon konyv: A csata napja Tófalun át előretörő ellenség elvágja visszavonulási útját.

A visszavonulást fedező Poeltenberg jól oldotta meg feladatát, s délután óra között érte el a Kápolna és Kerecsend közötti állást, ahol az egész visszavonuló magyar sereg összpontosult. Kápolnánál Dembiński a Máriássy jános ezredes vezette hadosztályt visszavonta a Tarna keleti, alacsonyabban fekvő partjára, s eltorlaszoltatta a Tarnán átvezető hidat.

A község védelmét a Máriássy-hadosztály Driquet-dandárára bízta, mert az Albrich-dandár csapatait Verpelét környékére rendelte. Máriássy figyelmeztette Dembińskit, hogy nehezen védhetik meg Kápolnát, hiszen a túlpart uralkodik az innenső felett, ám Dembiński nem hallgatott a figyelmeztetésre. A Franz Wyss vezérőrnagy vezette cs. Dembiński erre rohamra küldte a Driquet-dandár gyalogságát.

A Psotta Móric és Molnár Ferdinánd őrnagy, valamint Mednyánszky Cézár tábori lelkész által vezetett Zaniniak egészen a Tarnán átívelő kőhídig jutottak, itt azonban az ellenség gyűrűjébe kerülve a zászlóalj nagy része megadta magát. A két honvédzászlóalj elfoglalta a cs. Máriássy még egy kísérletet tett a visszavételre, de aztán kénytelen volt visszavonulni Kerecsend felé.

Az ellenség támadása azonban ezzel itt el is akadt, s Windisch-Grätz a községtől északra, Tófalun át próbálta megkerülni a magyar csapatokat, hogy visszaűzhesse őket. A Kálnál álló magyar csapatokat Dembiński még az éjszaka folyamán visszavonta a Tarna keleti partjára. A parancsnokságot átvevő Aulich Lajos ezredes feladata kettős volt. Egyrészt minél nagyobb ellenséges erőket kellett lekötnie, másrészt konyv: A csata napja is vigyáznia kellett, hogy a szemben álló ellenség áttörve nehogy előbb érje el a poroszlói konyv: A csata napja, mint a magyar hadsereg.

Aulich csapatai február én visszaverték az ellenség valamennyi támadását. Aulich azonban a Kápolna visszavételére indított támadás előtt parancsot kapott Dembińskitől, hogy csapataival vonuljon északnak, s támogassa a támadást. Aulich meg is indult, azonban útközben arról értesült, hogy a cs. Az említett aggodalomtól vezettetve, csapataival visszafordult Kál felé, azonban mire konyv: A csata napja volna, Dembiński utasította, hogy a Kisfaludy-dandárral együtt ő is kezdje meg a visszavonulást.

Annak ellenére, hogy időközben Guyon Richárd ezredes és Kmety György ezredes hadosztályai is megérkeztek Kerecsend környékére, Dembiński nem szándékozott folytatni a csatát, hanem elrendelte a visszavonulást Makláron át Mezőkövesdre. Az utóvéd szerepét a Kmety-hadosztály vette át. A kétnapos csatában a magyarok kb.

Ma reggel folytattam a támadást, miután a balszárnyon is értesültem Schlik altábornagy közeledtéről az abból az irányból leadott élénk ágyútűz által. Konyv: A csata napja altábornagy Verpelétig űzte maga előtt az ellenséget, ahol ez utóbbi befészkelte magát, és makacs védekezést fejtett ki. A helységet mindazonáltal a Kriegern-dandár rohammal elfoglalta, miközben különösen a 2. Latour-zászlóalj tüntette ki magát a leghősiesebb módon. Az ellenség gyors futásban vonult vissza a magaslatokra, egy osztályt hegyi harcban Eger irányába vetettünk vissza, a nagyobbik rész azonban a centrum felé fordult, amelyet a Wyss-dandár kivetett Kápolnáról, és a főúton Miskolc irányába vonult vissza.

Az ellenség különös fontosságot látszott tulajdonítani Kápolnának, mivel kétszer is megkísérelte, hogy ezt újból elfoglalja. Mivel azonban nem sikerült neki a felállított ágyúk által a Wyss-dandárt onnan elűznie, és mivel a Colloredo-dandár eközben az azonos magasságban fekvő Debrő faluig nyomult előre, ami által veszélyeztette az ellenség rohamoszlopának a jobbszárnyát, igyekezett a magaslatokon keresztül visszavonulni.

A jobbszárnyunkon Schwarzenberg altábornagy Kálig nyomult előre, és ezt a falut rohammal vette be. A kitérő ellenséges haderők, amelyek jelentős tüzérséggel, mintegy ágyúval voltak ellátva, a maklári állásokba húzódtak vissza. Egyórányira Kápolnán túlig követtük őket, amikor a beköszöntő sötétség véget vetett az üldözésnek. E kétnapos csata során minden ponton tetemes túlerőben lévő ellenséggel volt dolgunk, csupán csapataink kitűnő szellemének és hősiességének, a tábornok urak célszerű vezetésének és bátor tüzérségünk hatásos tüzének tudható be mindenütt a számszerű fölény túlszárnyalása.

Kápolna, Alfred zu Windisch-Grätz herceg, tábornagy jelentése az uralkodónak a kápolnai csatáról. Cikkek korszakok szerint. Cikkek szerzők szerint. Szerző: Hermann Róbert A kápolnai csata második napján, Ajánlja a cikket ismerősének Nyomtatható verzió Cikk tetejére. Történelemoktatók Szakmai Egyesülete. A Magyar Labdarúgók Szövetségének első elnökei. V esztegetők AC — Az os bundabotrány. Az ös bundabotrány.

A genfi Bajnokok Tornája. A rádiós sportközvetítések hőskora. Az as és az es stadionbalesetek. A foci államosítása és a cégek tulajdonosi szerepe a századfordulótól ig. Idegenlégiósok - futball-emigránsok. Felszántom a császár udvarát. Cserebogár, sárga cserebogár. Töltik a nagy erdő útját. Látom a szép eget. Katona vagyok én. Süvegemen nemzetiszín rózsa.

Most szép lenni katonának. Kecskemét is kiállítja. Szép a huszár. Kossuth Lajos azt üzente. Elindult már Kossuth is. Most nyílik a szelíd rózsa bimbója. Foly a vér a harc mezején. El kell menni valahára. Hadnagy uram. Kossuth Lajos édesapám.

Bécs várában sír a német. Gábor Áron rézágyúja. Kossuth Lajos udvarába. Esik az eső, ázik a heveder. Föl, föl, vitézek, a csatára. Kossuth lova megérdemli a zabot. Letörött a bécsi torony gombja. Hej, a mohi hegy borának. Rácz Árpád: Elszabadult hajóágyú. Zeidler Miklós: Szövegek és olvasatok — és ami utána következik. Megjegyzések Gerő András cikkeihez.

Kőbányai János: Vészcsengő. Tamás Gáspár Miklós: Ki az antiszemita? Gyáni Gábor: Az antiszemitázó Gerő András. Ungváry Krisztián: Az antiszemita értelmezési keret. Megválaszolatlan levél Kálmán Olgának. Bojti Ferenc: Visszavont visszavonás.

Egy nem közölt cikk. Újabb állásfoglalások. Máthé "Konyv: A csata napja" Szakmai vita vagy kegyeletsértés? A Rubicon facebook-oldalára érkezett hozzászólások. Így írtunk mi. Csatlakozók névsora. Xanthine Csíksomlyói zarándoklata.

Az es esztendőben végre sikerült realizálni a két évvel korábban megkötött nyírbátori egyezmény pontjait: Erdélyt Habsburg katonaság szállta meg, a keresztény kézen maradt Magyarország újraegyesítése azonban végzetes következményekkel járt. János néven magyar király, ur. Ferdinánd ur. Fráter halálát követően a Habsburgok nyíltan a fennhatóságuk alá vonták Erdélyt, aminek következtében I. Szulejmán szultán ur. Kara Ahmed konyv: A csata napja tavaszán indult meg észak felé mintegy 30 harcost számláló seregével, és csak június elején vette ostrom alá az előző évben sikertelenül megvívott Temesvárt, a hadi cselekmények azonban már hónapokkal korábban megkezdődtek.

Hadim Ali budai pasa még március elején visszafoglalta a hajdúk kezére került Szeged városát, június első napján bevette Veszprémet, majd az Ipoly alsó folyásához vonult. A törökök július 9-én a Szondi György által hősiesen védelmezett Drégely romjaira is kitűzték a lófarkas zászlót, és könnyedén hatalmukba kerítették a környező várakat, így szabadcsapataik már a felvidéki vármegyék területén portyázhattak.

Ferdinánd ez alkalommal is igyekezett nyomást gyakorolni bátyjára, V. Károly német-római uralkodóra ur. A király ismét magára maradt Szulejmánnal szemben, és saját erejéből csupán egy nagyjából 10 fős, német, cseh és itáliai zsoldosokból, illetőleg magyar hajdúkból és nemesekből álló sereget tudott toborozni.

Ferdinánd e jelentéktelennek mégsem mondható mezei haderő irányítását Erasmus von Teuffel — az akkori magyar köznyelvben Ördög Rézmán, vagy Ördög Mátyás — győri főkapitányra bízta, a török elleni hadműveletek megtervezése azonban ezúttal is katasztrofálisan sikerült. Eleve súlyos problémát okozott, hogy a rendelkezésre álló katonaság bevetésére a nemrég megszállt Erdélyben, az Alföldön és a Felvidéken egyaránt égető szükség volt, ám a bécsi haditanácsnak egy hónapjába került meghozni azt a döntést, hogy von Teuffel legelőször a bányavárosokat fenyegető Ali pasa hadait semmisítse meg.

Ennek következtében a főkapitány nyarán több mint egy hónapig vesztegelt Léván, miután pedig útra kelt, kapkodásával konyv: A csata napja hibára halmozott. A tábornok a nemrég elesett Drégely irányába nyomult előre seregével, és a nagy sietségben már arra sem hagyott időt, hogy a Füleknél várakozó mintegy fős nemesi felkelő had és a zólyomi vár tüzérsége csatlakozzon hozzá.

Az elővigyázatlan hadvezér augusztus 9-én összetalálkozott Arszlán bég előőrsével, és miután — megfelelő felderítő munkálatok híján — nem volt tudomása arról, hogy Ali pasa 12 fős serege is a közelben tartózkodik, táborba szállt, hogy másnap ütközetet vállaljon az oszmánok ellen. A palásti csata kezdetén tehát von Teuffel hadai jelentős túlerőt képviseltek, ennek ellenére a küzdelem első napja kedvezőtlenül indult a főkapitány számára.

Arszlán bég néhány ágyújával rajtaütött ellenfele táborán, majd konyv: A csata napja magyar és német lovasság ellentámadásba lendült, ám a közelharcban jelentős veszteségeket szenvedett. A keresztények kis híján már Ali pasa megérkezése előtt elveszítették a csatát, ugyanis Arszlán harcosai kelepcébe csalták von Teuffel olasz muskétásait, akiket csak a magyar lovasság közbeavatkozása mentett meg a biztos pusztulástól.

Változó intenzitással egész nap folyt a küzdelem a török és a keresztény erők között, a nap végére pedig a győri főkapitány is rádöbbent, hogy Arszlán bég valójában az időhúzásra, Ali pasa főseregének bevárására törekszik; a palásti csatamezőről ekkor már nem lehetett visszavonulni. Von Teuffel, észlelve kedvezőtlen helyzetét, másnap reggel korán felállította csapatait az ekkorra már létszámbeli fölénybe kerülő törökökkel szemben, és a budai pasát megelőzve támadást vezényelt, ám a keresztény sereg végül elbukott a csatában.

A pontos részletekről nincsenek információink, annyi azonban bizonyos, hogy a küzdelem tetőpontján a győri főkapitány lőporkészletének egy része a levegőbe repült, a robbanás következtében kialakuló káosz pedig eldöntötte az ütközetet. Az oszmánok elsöprő rohamot indítottak a megbénult, tüzérségüket vesztett keresztények ellen, és a források tanúsága szerint szörnyű pusztítást vittek végbe von Teuffel katonái között.

A csata végén több ezer magyar, német és olasz harcos holtteste borította a palásti mezőt; a küzdelemben Sbardelatti Dudich János Ágoston váci püspök is halálát lelte, Sforza Pallavicini és von Teuffel főkapitány pedig a törökök fogságába esett. A 15 évvel korábbi diakovári csatához hasonlóan Ferdinánd mezei hadai ismét katasztrofális vereséget szenvedtek az oszmánoktól, Ali pasa azonban mégsem folytatta felvidéki hadjáratát, hanem a szultán parancsára visszatért Budára, majd Ahmed másodvezír támogatására Szolnokra indult.

Mint ismeretes, az egyesült török hadak szeptemberében ezt az erősséget is bevették, az egri vár hős védői azonban — Dobó István kapitány vezetésével — az ősz során eredményesen feltartóztatták az addig legyőzhetetlennek tűnő szultáni sereget. Cikkek korszakok szerint. Cikkek szerzők szerint. Szerző: Tarján "Konyv: A csata napja." Ajánlja a cikket ismerősének Nyomtatható verzió Cikk tetejére. Történelemoktatók Szakmai Egyesülete. A Magyar Labdarúgók Szövetségének első elnökei.

V esztegetők AC — Az os bundabotrány. Az ös bundabotrány. A genfi Bajnokok Tornája. A rádiós sportközvetítések hőskora. Az as és az es stadionbalesetek. A foci államosítása és a cégek tulajdonosi szerepe a századfordulótól ig. Idegenlégiósok - futball-emigránsok. Felszántom a császár udvarát. Cserebogár, sárga cserebogár. Töltik a nagy erdő útját. Látom a szép eget. Katona vagyok én. Süvegemen konyv: A csata napja rózsa.

Most szép lenni katonának. Kecskemét is konyv: A csata napja. Szép a huszár. Kossuth Lajos azt üzente. Elindult már Kossuth is. Most "konyv: A csata napja" a szelíd rózsa bimbója. Foly a vér a harc mezején. El kell menni valahára. Hadnagy uram. Kossuth Lajos édesapám. Bécs várában sír a német. Gábor Áron rézágyúja.

Kossuth Lajos udvarába. Esik az eső, ázik a heveder. Föl, föl, vitézek, a csatára. Kossuth lova megérdemli a zabot. Letörött a bécsi torony gombja. Hej, a mohi hegy borának. Rácz Árpád: Elszabadult hajóágyú. Zeidler Miklós: Szövegek és olvasatok — és ami utána következik. Megjegyzések Gerő András cikkeihez. Kőbányai János: Vészcsengő. Tamás Gáspár Miklós: Ki az antiszemita? Gyáni Gábor: Az antiszemitázó Gerő András. Ungváry Krisztián: Az antiszemita értelmezési keret.

Megválaszolatlan levél Kálmán Olgának. Bojti Ferenc: Visszavont visszavonás. Egy nem közölt cikk. Újabb állásfoglalások. Máthé Áron: Szakmai vita vagy kegyeletsértés? A Rubicon facebook-oldalára érkezett hozzászólások. Így írtunk mi. Csatlakozók névsora.

Xanthine Csíksomlyói zarándoklata.