Konyv: A fekete ferfi


Konyv: A fekete ferfi

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 543767522
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,71

MAGYARÁZAT:Konyv: A fekete ferfi

Olvasson bele: Richard Morgan - A fekete férfi. Önfejlesztő könyvek. Szórakoztató irodalom. Történelmi könyvek. Tudományos könyvek. Young Adult. Akciós könyvek. Agave Könyvek Kiadó Kft. Elérhetőség: Raktáron Várható szállítás: munkanap. Konyv: A fekete ferfi fekete férfi. Bár a világnézeteket tekintve továbbra sincs egység a bolygón, de a háborúskodásnak vége, virágzik a globális kereskedelem és a nanotechnológia, a Marson létesített kolóniával pedig megkezdődött a vörös bolygó lakhatóvá tétele.

Az előző évszázad során megvívott harcok azonban nem csak harmóniát eredményeztek: a fegyveres konfliktusokban bevetett génmanipulált katonák, az úgynevezett tizenhármas variánsok feleslegessé váltak, és a többség gyűlölt kívülállókként tekint rájuk. Amikor egy Marsról érkező űrhajó Kalifornia partjaitól nem messze becsapódik a Csendes-óceánba, és az egyetlen túlélőt jelentő variáns rejtélyes gyilkosságsorozatba kezd a kontinensen, Sevgi Ertekin kapja a végtelenül erőszakos és intelligens alfahím kézre kerítésének feladatát.

A nyomozásba hamarosan bekapcsolódik Carl Marsalis is, konyv: A fekete ferfi másik tizenhármas variáns, aki az ENSZ fejvadászaként saját fajtársainak letartóztatásából él. Az egyre kuszábbnak tűnő ügyben pedig nem csak a brutálisan meggyilkolt áldozatok száma, hanem a tettest üldözők közötti feszültség is napról napra nő.

Richard Morgan a Takeshi Kovacs-trilógia lezárását követően ben írta meg A fekete férfit, ami újabb mérföldkő lett az életművében, és megkapta érte a rangos Arthur C. Hűségprogrammal elérhető ár: Ft. A beteg Jasper DeWitt. A lángoló isten R. Repedés a térben Philip K. Angyalok pokla Tom Sweterlitsch.

Kizökkent idő Philip K. Odakint sötétebb Veres Attila. A szomszéd lány Jack Ketchum. A vonat Georges Simenon. Szép álmokat! Claire Cater. Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.

Bár a világnézeteket tekintve továbbra sincs egység a bolygón, de a háborúskodásnak vége, virágzik a globális kereskedelem és a nanotechnológia, a Marson létesített kolóniával pedig megkezdődött a vörös bolygó lakhatóvá tétele. Az előző évszázad során megvívott harcok azonban nem csak harmóniát eredményeztek: a fegyveres konfliktusokban bevetett génmanipulált katonák, az úgynevezett tizenhármas variánsok feleslegessé váltak, és a többség gyűlölt kívülállókként tekint rájuk.

Amikor egy Marsról érkező űrhajó Kalifornia partjaitól nem messze becsapódik a Csendes-óceánba, és az egyetlen túlélőt jelentő variáns rejtélyes gyilkosságsorozatba kezd a kontinensen, Sevgi Ertekin kapja a végtelenül erőszakos és intelligens alfahím kézre kerítésének feladatát. A nyomozásba hamarosan bekapcsolódik Carl Marsalis is, egy másik tizenhármas variáns, aki az ENSZ fejvadászaként saját fajtársainak letartóztatásából él.

Az egyre kuszábbnak tűnő ügyben pedig nem csak a brutálisan meggyilkolt áldozatok száma, hanem a tettest üldözők közötti feszültség is napról napra nő. Richard Morgan a Takeshi Kovacs-trilógia lezárását követően ben írta meg A fekete férfi t, ami újabb mérföldkő lett az életművében, és megkapta érte a rangos Arthur C.

Eredeti megjelenés éve: Arthur C. Clarke-díj bioetika brit szerző cyberpunk magyar nyelvű regény sci-fi techno-thriller thriller. Azért az látszik, hogy nem én vagyok Morgan szerkesztője. Mert ha az lennék, akkor: 1. Ez a könyv csak oldal lenne; 2. Nem hívnának benne senkit úgy, hogy Bambarén. Vagy ha igen, lenne rajta matrica, hogy magyar olvasóknak decemberben nem ajánlott, az erős asszociációs mező miatt; 3. A sehová sem vivő, tök fölösleges töltelékepizódok durva ívben repültek volna a virtuális kukába; 4.

Kiderülne a könyvben, mi az a mesh; 5. A főhős úgy is viselkedne, gondolkodna, belső-monologizálna, ahogy a könyv szerint elméletileg egy tizenhármasnak kell ez egyébként ötoldalanként háromszor szerepel ; 6. Lenne benne valami épkézláb világépítés, nem csak kamu három mondat — oké, értem, a Marson nem csak vörös por és légzsilipek vannak, de akkor mi is van, könyörgöm?

Nem három és fél ötletre épülne az egész szerencsétlen regény; 8. Nem egy illetve két párbeszédből derülne ki a végén, hogy mi az egész szitu, hanem hogy így fokozatosan, a cselekmény közben, na értitek; 9. Kiderülne, hogy a spoiler leírásában található, apró logikai ellentmondás az hiba, vagy egy ravaszul elrejtett nyomravezető jel; Nem lenne komplett hülyeség az egész.

Egyébként, legalább szövegszinten korrektül meg van írva, azért vannak élvezhető jelenetei, és a lezárás bizonyos elemei meglepően tökösek és kevéssé szokványosak. Az a három és fél ötlet meg tulajdonképpen nem is rossz. De nem. Richard Morgan, még mindig nem szeretlek. Nehezen álltam neki az értékelésnek is, mert elég vegyes érzeteim vannak a könyvről. Igazából ez egy sűrű, akciódús sztori. Sokszor nyers, olyan mint egy tesztoszteronrobbanás. Verekedések, hatalmi játszmák, erőfitogtatások, fenyegetőzések, gyilkos fegyverek, kemény nők, kemény férfiak.

Ilyenkor pörgött a történet, tetszett, izgalmas volt, szinte filmvászonra kívánkozik. Ennek ellenére voltak olyan részek, amik nagyon untattak. Talán a túl sok szenvelgés, szájbarágás, túl sok ismétlés miatt. Az állandó bizonygatása annak, hogy a tizenhármas variáns embertípus mennyire kívülálló, mennyire más, mennyire férfias. Mire lett kifejlesztve és miért. És persze mennyire férfias és kívülálló. Aztán sokszor belevesztünk nagyon aprólékos részletekbe, pl.

De még ezzel is elvoltam, mert az alapötlet és a világkép érdekes, egy belülről szétbomlasztott, szétszakadt Amerika, meg persze a génmanipuláció morális kérdései. Morgan a szereplőkkel sem finomkodik, így volt egy rész, ami után spoiler még mindig nem volt megoldás, ekkor végképp elegem lett, hiába a maradék történet felgöngyölítése volt a cél, nekem már olyan érzetet okozott, hogy mindig hozzálapátolunk egy kicsit, még mindig el kell kapni a tökét valakinek.

Azt bírom Morgan könyveiben, hogy nála mindig az élet mocskától csillognak a lapok, és nem fog idealizált rózsaszín álmokról mesélni, hiszen kinek kell az idealizált kép, ami folyton csak hazudni tud a valóságról. És igaza is van. Felesleges lenne szépíteni vagy megreformálni ezt, hiszen pont attól lesz hiteles, hogy zsigerien mar az ember húsába, éppen ettől lesz annyira életszagú.

Mondjuk Európa még létezik, de Amerika már a darabjaira hullott. Ezen a szétesett világon játszódik a történet, aminek az íve is egész szép kört fut be. Egy tömeggyilkossággal indul a sztori, ami egy a Marsról a Föld felé tartó hajón következik be, konyv: A fekete ferfi szép lassan kontinenseken átívelő magasságokig jut, aminek a vége ismételten a legfelsőbb körökig vezet.

De nem is ez a lényeg, hiszen megszokhattuk már, hogy a politika nem más, mint törvényileg támogatott köztörvényes bűnözők gittegylete. A sztori. Ezen van a lényeg. A csavarok, az egyre mélyebb és bonyolultabbá váló ügy, ahol semmi sem az aminek látszik, és akire gyanakodnál, meg akire mindenki gyanakszik, meg akit az író is úgy állít be, hogy végig rá tippeljél, az mégsem az akinek látszik, ellenben van itt valaki, aki alig szerepelt eddig és hirtelen a középpontba kerül. Aztán konyv: A fekete ferfi kerülnek az új szereplők is, akik eddig csak a háttérben lapultak, de hirtelen jelentősen megnő a konyv: A fekete ferfi, mert kiderül, hogy végig róluk volt szó.

És így tovább. Ez megint egy olyan könyv, ami filmvászonért kiált. Aztán faképnél hagy. Csupán ezért vonok le fél csillagot, attól függetlenül, hogy sejtem mi a vége. Legalább 2 tucatnyi hibát találtam benne, és vagy féltucatnyi rosszul leírt szót, kihagyott betűket, szóismétléseket.

Csak a szokásos. Rövid leszek és velős: nem úgy, mint a regény. Mert tényleg ez a legnagyobb baj: túl hosszú. Ha nem lenne az, nem tűnnének fel az apróbb problémák: a karakterek klisések, a konfliktus túlságosan elnyújtott, a nyomozás lassú, a világ számomra nem eléggé koherens, és a mondanivaló itt-ott szájbarágós. Persze voltak jó pillanatai is: a brutális kezdés, a Mars kolonizálásának mikéntje, annak lefolyása érdekes, a variánsok története is az, és nem volt rossz összerakosgatni a XXI.

"Konyv: A fekete ferfi" az élmény felemás: van egyszer egy SF thriller, ami érdekes elemekkel operál, ugyanakkor mindezt olyan lassan teszi, hogy a gyengébb részekre akaratlanul is felfigyelünk. Azzal kezdem, amivel a nagy többségnek is baja volt: ez a regény túl "konyv: A fekete ferfi" Simán kilehetett volna belőle húzni komplett fejezeteket.

Pedig az akciók elég jók, konyv: A fekete ferfi a pontokon nincs gond a regénnyel, ill. Pontosabban egyszerre volt túl gyors — a nagy leleplezés két párbeszédben kimerül — és elnyújtott. Kicsit A király visszatér film jutott eszembe, ezt is le lehetett volna zárni helyen is. Persze akkor meg nyitva marad pár függő szál. Eh, valami erős kezű szerkesztő nem ártott volna ide.

Érdekes koncepciót írt le az író. Egy szimpla nyomozós történetnek tűnik első látásra, de lényegesen több minden rejlik a történetben. A konyv: A fekete ferfi, és annak eredményei. A gyűlölet, a politika, és legfőképpen a benne szereplő emberek jól kidolgozott történetét kapjuk. Nagyon tetszett a könyv, és roppant sajnálom, hogy vége lett. Egy-két helyen volt hiányérzetem, de ez nem von le a könyv értékéből.

Ki kell emelni a fordítást, és a kiadást, mindkettő remek lett. Morgan minden magyarul megjelent könyvét olvastam, legyen sci-fi, vagy fantasy, de csak az Acél emlékére adtam 5 csillagot, azt is inkább a döbbenet miatt, mert ilyet én még nem olvastam!! Nincs a kedvenceim közt sem mint iró, sem a könyvei, de ez ma megváltozik, mert összeségében véve nagyon tetszik amit csinál.

A fekete férfit tipikusnak mondanám, brutális főszereplő, tesztoszteron bomba, öl, öl, lép, konyv: A fekete ferfi, öl, öl, néha egy kis sex kimaradhatatlan a könyveiből a sex jelenetegy igazi alfahim mint általában Morgan férfi szereplői. A Kivülálló, genetikusan kitenyésztett Carl, saját fajtáját éppúgy levadássza mint bárki mást, amivel megbizzák, szabadúszó exkatona, marsi emigráns, marsi lottónyertes, egy állat, akit mégis megérint egy nő, és a bűntény, amin együtt dolgoznak.

Nehezen kibogozható a politikai háttér, hogyan fejlődtek ki pontosan a Peremállamok ,és Jézusfölde komolyan mondom megérdemelnék, hogy ez megtörténjen mi történt? Hogyan jutott az ember a Marsra, és főleg kinek milyen előélete volt a regény eseményei előtt, ez bár visszaemlékezésekből összerakható, de szivesen olvastam volna még Carl marsi akcióiról is. Amitől kiemelkedik a mezőnyből, az Morgan részletek iránti érzékenysége és realista stílusa.

Minden átgondolt és aprólékosan kidolgozott, már-már gibsoni szinten, épp csak nincs olyan példátlanul tisztára csiszolva, mint a cyberpunk pápájának leírásai és hasonlatai. Morgan vigyázat, nem Gibsonnal ellentétben egy pillanatig sem finomkodik, nem menekül a kényszerű öncenzúra függönye mögé, hogy a kényesebb olvasóknak is megfeleljen, a maguk nyers valódiságában mutatja be az eseményeket és írja le a párbeszédeket.

Ha valaki meghal, az végleges, ha valaki ideges, az káromkodik, ha valakit megvernek, az nem kezdi újra öt perccel később úgy, mintha semmi nem történt volna, a kegyetlen karakter nem szelídül meg a döntő pillanatban, a fegyver visszarúg, a páncél nem véd minden ellen, a szexjelenetek nem ruhában és nyakig húzott takaró alatt zajlanak.

Persze "konyv: A fekete ferfi" időnként kissé színpadias mértéket ölt, gondolok itt leginkább egy-két akciójelenetre, meg a cápaölő mordály már-már kényszeres használatára. És hiába egy baromi gazdag, különleges jogállású és ebből következően kvázi-mindenható szervezet zsoldjában állnak a főszereplőink, azért még így is az konyv: A fekete ferfi érzésem, hogy túlságosan lazán röpködnek ide-oda a szuborbitális utasszállítókon… Ja, és az az utcakereső a PDA-n is fáj egy kicsit ma olvasva, de hát es a regény, na.

Viszont a felvetett erkölcsi, filozófiai, morális kérdések bármilyen időben tökéletesen konyv: A fekete ferfi a helyüket és egyáltalán nem erőltetettek, életszerűen vannak integrálva a szövegbe, és ez a hasonló történetek esetében nagyon fontos. Egyrészt remek ötletekkel operál Morgan, elkezd felépíteni egy izgalmas és élettel teli kis világot, ahol az ember már a Marson is megvetette a lábát, a Földön viszonylagos béke honol, bár még nem gyógyult be minden seb az utolsó háborúk után.

Másrészt a legtöbb ötlet csak felvázolásra került, nem lettek akkurátusan kibontva. A világ inkább csak háttér, nem pedig a cselekmény szerves része. Többet szerettem volna megtudni a világról. Több választ akartam a miértekre és a hogyanokra. Ettől függetlenül nem érzem csalódásnak a regényt. Egy abszolút élvezhető, kellemesen szórakoztató iparos munka. Viszont a jobb fajtából, mert minden hibája ellenére el tudta érni, hogy végig kíváncsi legyek a történetre, még ha nem is voltak óriási fordulatok.

Akciódús regény, de számomra egy kicsit… az egysíkú nem megfelelő kifejezés… kevésbé összetett, mint amit megszoktam. Mert bár nem ő írta és nem kéne jelentenie semmit annak, hogy szerepel az ajánlása a borítón, mégis azt elolvasva akarva-akaratlan is folyamatosan hasonlítgattam a regényt Hamilton regényeihez. Bajban vagyok ezzel a könyvvel.