Konyv: A gyemant fenye es arnyeka


Konyv: A gyemant fenye es arnyeka

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 396386930
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,18

MAGYARÁZAT:Konyv: A gyemant fenye es arnyeka

Részletes kereső Témaköri fa. A kosaram. Bejelentő neve. Bejelentő e-mail címe. Hozzájárulok böngészőm adatainak átadásához. Bejelentő böngészője. Keresés beállítások. Oldal url. A nevét és e-mail címét csak az Önnek való visszajelzés miatt kérjük. A böngészője nem támogatja a JavaScriptet! A weboldal funkciói így nem működnek.

Az antikvarium. Tovább válogatok. A vándor és árnyéka. Friedrich Nietzsche. Pók Lajos. Török Gábor. Kiadó: Göncöl Kiadó Kft. Konyv: A gyemant fenye es arnyeka kérek a kiadóról. A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról. Fülszöveg "Minden megtagadható élet megérdemli, hogy megtagadják" - ilyen szigorú erkölcsiséggel tekint ránk Nietzsche, magyarul eddig nehezen hozzáférhető, ifjúkori írásaiból.

Tulajdon életünkért felelősséggel tartozunk önmagunknak; következésképpen mi magunk akarjuk ezt az életet kormányozni, és nem engedjük meg, hogy életünk amolyan oktalan véletlenszerűség képét öltse. Az élettel konyv: A gyemant fenye es arnyeka kockázatot, veszélyt kell vállalnunk: éspedig azt, hogy elveszítjük, mind a legjobb, mind pedig a legrosszabb esetben. Akkor meg miért vagyunk ilyen szolgaiak, ennyire földhözragadtak, miért hallgatunk a szomszéd szavára?

Elöljáró beszéd 91 Elsőrendű és végső kérdésekről Az erkölcsi érzetek történetéhez A vallási élet A művész és az iró lelkéből A fejlettebb és fejletlenebb kultúra ismérvei Emberi kapcsolatok Nő és gyermek Pillantás az államra Az ember egyedül önmagával Előszó Vegyes nézetek és mondások A vándor és árnyéka Utószó Török Gábor Friedrich Nietzsche Friedrich Nietzsche műveinek az Antikvarium.

Megvásárolható példányok. Állapotfotók × Close A vándor és árnyéka. Állapot: Jó. Tovább a kosaramhoz. Göncöl Kiadó Kft.

Pontosság ellenőrzött. A gyémánt a terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a harmadik legkeményebbtermészetben előforduló ásvány, a nagyon ritka wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleit után, [1] [2] átlátszósága és fénye kiváló, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotrop módosulata vö.

Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása széleskörű. Az ógörög nyelvben ezt az ásványt αδάμας adamasz néven ismerték, ami legyőzhetetlent jelent az ellentétet jelölő a- előtagból és a damaóleigáz ige származékából. Ez a latinba változatlan adamas vagy adamantis alakban ment át kemény fém, mágneskő. A latin, szláv és germán nyelvek többségében ebből származó szóalakok találhatók. A magyar "gyémánt" szó a középfelnémet diemanta bajor-osztrák deman, az irodalmi német Diamant és a francia diamant átvételei.

Emellett azonban a nem indoeurópai finnugor és kaukázusi nyelvekben is feltűnik, és a török—mongol nyelvek almaz—elmaz szavai is az ógörög rokonságába tartoznak. Szerkezete kovalens kötésű atomok tetraéderes koordinációiból épül fel. Kristályain uralkodó lapok az atomokkal legsűrűbben rakott rácssíkok, azaz az oktaéder és a hexaéder kocka. A gyémánt a szabályos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaédermajd a rombdodekaéder és hexakiszoktaéderde előfordul konyv: A gyemant fenye es arnyeka deltoidikozitetraédertetrakiszhexaédertriákiszoktaédertetraéder és hexakisztetraéder formákban is.

Ezek formák egymagukban vagy különböző kombinációkban jelennek meg. Az ikerkristályok is gyakoriak. A gyémánt kristályaira jellemző, hogy az élek és lapok sokszor legömbölyödtek és ilyenkor — különösen a soklapú formák esetén — a gömbalakhoz közelednek, és a lapok egyenlőtlen kifejlődése folytán gyakran előfordul az alakok eltorzulása.

A kristálylapok gyakran érdesek, rostosak és növekedési, illetőleg oldási nyomokkal teltek. A gyémántkristályok rendszerint kifejlett lapokkal fordulnak elő: magmából lebegve kristályosodtak ki. A gyémánt anyaga, a magmában oldott állapotban levő szén lassan hűl ki, és a gyémántkristály mindaddig növekedik, míg szénutánpótlás létezik vagy amíg a magma körül nem zárja az ásványtés az megszilárdul.

A magma újrafelhevülése során a gyémánt feloldódhat és újrakristályosodhat. Azok a kristályok, amelyeknek kialakulása növekedésük közben ért véget, teljesen sík lapokkal határoltak, az élek rendszerint élesek.

Azok a kristályok, amelyek oldódási folyamaton mentek keresztül, görbült lapúak. A növekedő kristályon az oktaéderlapokon megjelenő egyenlő oldalú háromszög alakú növekedési idomok, az oktaéderlapok éleihez képest 60°-kal fordulnak el, míg az oldódási háromszögek élei az oktaéderélekkel párhuzamosak, ugyanolyanok, mint a gyémánt égése közben keletkező idomok.

A kockalapokon a növekedési idomok négyszög alakúak és éleik a kocka lapjainak átlójával párhuzamosak. A gyémánt — °C-on [6] tiszta oxigén jelenlétében szén-dioxiddá ég el. Ezt Newton már ben feltételezte, de csak ben bizonyította be Lavoisier. Oxigénben a gyémánt gyenge kékes lánggal ég, és ez akkor is folytatódik, ha a hőforrást eltávolítjuk. A levegőben az égés csak — °C-nál indul meg, és a hőforrás eltávolítása után megszűnik. Ha az égési folyamatot megszakítjuk s azután a gyémánt kristálylapjait kézi nagyítóval vagy mikroszkóppal megfigyeljük, az oktaéderlapokon szabályos háromszög alakú égetési idomok észlelhetők, amelyek oldalai egymással és az oktaéderlap éleivel párhuzamosak.

A gyémántok tömege többnyire nem éri el az egy karátot. A néhány karátos kő még elég gyakori, a 20 karáton felüliek már ritkábbak. A karátos vagy ennél is nehezebb kristályok már különlegességek. A gyémánt törése kagylós. Már idősebb Plinius is észrevette, hogy a gyémánt keménysége miatt összetörhetetlen, de bizonyos irányokban "konyv: A gyemant fenye es arnyeka" elég gyenge kalapácsütésre is darabokra hullik.

Ez azért következik be, mert az oktaéder sima és fényes lapjai könnyen elválnak egymástól, azaz a gyémánt kitűnően hasad az oktaéder lapjai szerint. Ez a tulajdonság nagyon fontos a kövek csiszolásakor. Az ilyen tökéletes hasadás azonban csak a tökéletes felépítésű kristályokban van meg.

A két vagy több kristályból összenőtt gyémánt egy irányban nem hasítható szét. Előfordul még egy kevésbé jó hasadás is, a rombdodekaéder lapjai szerint és egy még gyengébb, a kocka lapjai szerint. A gyémánt keménysége valamennyi természetben is előforduló ásvány keménységét messze felülmúlja, ezért csak saját porával csiszolható. A Mohs-féle keménységi skála A gyémánt keménységét csak a kristályosodott bór és a mesterségesen előállított karborundum keménysége közelíti meg, amelyek a korundnál keményebbek.

Az újabb kutatások szerint azonban keményebb a gyémántnál két természetesen előforduló ásvány, a wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleitbár ez utóbbiak nagyon ritkák. A csiszolási keménység a legnagyobb az oktaéderlapon, legkisebb a kockalapon és közepes a rombdodekaéder lapjain. A különböző lelőhelyekről származó gyémántok eltérő keménységűek. Gyémántcsiszolók adatai szerint a legkeményebb az ausztráliaia legkisebb keménységű a dél-afrikai gyémánt; az indiai keményebb, mint a brazíliai. Ezt a különbséget a belső felépítéssel és a zárványok milyenségével magyarázzák.

Az észlelhető kisebb ingadozásokat a különböző zárványok mennyiségére és minőségére lehet visszavezetni. Kristálytani felépítésének megfelelőleg a gyémánt egyszerűen fénytörő. Néha azonban egyes gyémántokban rendellenes kettőstörés is megfigyelhető, amit a folyadékzárványok okoznak. A gyémánt törésmutatója igen nagy: 2,, ennélfogva a teljes visszaverődés határszöge kicsiny.

A diszperzió erős: 0, A gyémánt fénye magas törésmutatója miatt nagyon erős; fényének megjelölésére a gyémántfény kifejezés alkalmas. A gyémánt színe változatos. A teljesen színtelen, víztiszta ásványtól kezdve előfordul sárga, zöld, barna, piros, rózsaszínű, szürke, kék és fekete gyémánt is.

A szín nagy hatással van az értékre is. A legtisztábbak az indiai gyémántok, a legszínesebbek pedig a dél-afrikaiak. A színtelen kövek között a teljes víztisztaság szerint konyv: A gyemant fenye es arnyeka első, második konyv: A gyemant fenye es arnyeka harmadik vízű köveket. Némely teljesen színtelen és átlátszó kő kékesbe hajló fényű, ezek értéke a legmagasabb. Leginkább az indiai gyémántokra jellemző, de Brazíliában is találtak hasonló ásványokat. A színes kövek közül a legelterjedtebb a sárga, illetve ennek egész gyenge színárnyalata.

A dél-afrikai kristályok nagy része ilyen, de nem ritkák az erősebb konyv: A gyemant fenye es arnyeka borsárga, mézsárga, narancssárga. A zöld színárnyalatban inkább a sárgászöld uralkodik; a tiszta zöld ritka. Megfigyelték, hogy a sárga és zöld szín csiszolásnál elhalványodik. A rádiumsugárzás hatására a színtelen gyémánt sötétzöld színűvé válik; ez a szín azonban hevítéskor eltűnik.

Az ilyen kövek csiszoláskor is elveszítik színüket, a színveszteséget tehát a csiszoláskor keletkezett hő okozza. Sok esetben a gyémánt nem egyenletesen színezett, és előfordulhat, hogy a színezés csak egy felületi rétegre terjed ki. Ezt szintén csiszoláskor orvosolják. A barna szín árnyalatai elég gyakoriak, a leggyengébb árnyalattól kezdve egészen a sötétbarnáig. A piros árnyalatú színek, a rózsaszín és ibolya igen ritkák. A színes gyémántok közt a leggyakoribbak a szürkék, piszkosfehértől a majdnem feketéig.

A sötét színezés konyv: A gyemant fenye es arnyeka esetben csak a gyémánt felületére terjed, az ilyen köveket coated stones -nak kérgezett kövek nevezik. A tiszta kék színű gyémánt nagyon ritka, a gyengén kékes árnyalatúak is rendkívül értékesek. Fekete színű gyémántok különösen Borneó szigetén fordultak elő; a fekete színt a nagy számban jelenlevő grafitzárványok idézik elő.

A fekete színű gyémántok neve karbonádómíg a szürke színűeké bort. A talált gyémántoknak körülbelül csak negyede teljesen színtelen; az erősen színezett, átlátszó kövek nagyon ritkák. A színes, átlátszó gyémántokat fantázia-gyémántoknak fancy diamond nevezik; ezek a drágakőtől megkívánt minden tulajdonságot egyesítenek magukban: nagy keménységet, erős fényt, tökéletes tüzet, színszórást, átlátszóságot és szép színt.

A színeződést zárványok okozzák, mint például a brazíliai barnás és barnás-sárga kristályokban, amelyeknek belsejében mikroszkopikus rutil - és hematitzárványok mutathatók ki. A fekete gyémántok színét hasonlóképpen grafitzárványok okozzák. A többi esetben króm konyv: A gyemant fenye es arnyeka, vas - és titán -vegyületek játszanak szerepet a kő elszíneződésében.

A gyémánt égési termékeiben vas és titán mutatható ki. A gyémánt színe hőemelkedésekkel, sugárzásokkal szemben nagyon állandó, de mégis vannak esetek, amikor hevítéssel és sugárzásokkal csekély színváltozás idézhető elő. A legállandóbbak a sárga és a színtelen kövek. Bizonyos zöld kövek hevítésre sárgássá, majdnem színtelenné válnak, a világosbarnák megvilágosodnak vagy rózsaszínűek lesznek, az eredeti szín azonban lehűléskor visszatér.

A napfény nincs hatással a gyémánt színére, az ibolyántúli sugarak sem. A röntgensugarak hatása is csekély. A színtelen kövek nem változnak, a barnák ibolyásszürkévé, a sárgák erősebb sárgává, a zöldek kékeszölddé válnak. A katódsugaraknak alig van hatásuk. Bizonyos színtelen gyémántokon volt észlelhető, hogy barnásszínűekké váltak. A rádiumsugárzás hatására színtelen gyémántok gyengén barnás, sárgás, kékes és zöldes színeződésűvé lettek, sárgák élénkebb sárgává, zöldek kékeszölddé vagy sötétebb zölddé váltak.

A rádiumsugárzással keletkezett színváltozás hevítéskor eltűnik. A közönséges fény hatására történő lumineszcencia általában véve igen gyenge. Bizonyos esetekben azonban erősebb világítóképességet is megfigyeltek: egy 92 karátos víztiszta kő egy óráig tartó napfény hatása után 20 percig olyan erős fényt bocsátott ki magából, hogy a melléje helyezett fehér írópapír, a teljesen sötét helyiségben egészen jól látható volt. Az ibolyántúli sugarak már erősebb lumineszcenciát eredményeznek, mint a közönséges fény; a jelenség különösen a zöld és kékesfehér ásványokon erős, a színtelen és sárga köveken gyenge vagy teljesen hiányzik.

Röntgen- és katódsugarak körülbelül egyforma lumineszcenciát eredményeznek, de a röntgensugarak hatása valamivel gyengébb. A jelenség intenzitása és a kisugárzó fény színe — amely lehet sárga, zöld és kék — összefüggésben van az ásvány színével. A színtelen kövek élénkebben reagálnak. A rádiumsugárzás a legtöbb esetben jelentéktelen lumineszcenciát idéz elő.